A nővérem, Kailin a legcsodálatosabb ember, akit ismerek. Pozitívan tekint mindenre, és mindig sikerül megtalálnia a jót még a legrosszabb helyzetben is. Mindig mellettem van, hogy a legjobb tanácsot adja, vagy jól megölelgessen, amikor rossz kedvű vagyok. Kétségtelenül a leglelkesítőbb ember, akit csak ismerek, és mindennap hálát adok a sorsnak, hogy nem csak jelen van az életemben, hanem ő a nővérem.
Sok mindent szeretnék elmondani a nővéremről. Mondjuk azt, hogy ő nem szimplán elutasít egy meghívást, hanem azt mondja: “Vigyáznom kell a macskámra… otthon.” Vagy ahogy hunyorogva tapsol, amikor örül valaminek. Vagy hogy nem kell vele másképp bánni azért, mert valamiben még különlegesebb, mint a legtöbb ember.
Hogy mi ez a plusz különlegesség?
Egy harmadik példány a 21-es kromoszómából.
A nővérem Down-szindrómás. 1994. november 22.-én hajnalban született. Egy perccel később az orvos azt mondta anyunak:
– Erős a gyanúm, hogy a lánya Down-szindrómás.
Gyerekként sosem éreztem igazán, hogy Kailin (röviden KK és/vagy Keeks) bármiben különbözne a többiektől. Azt tudtam, hogy elsőben visszatartották, így mindig egy osztályba járhattunk, de ezen nem gondolkoztam el különösebben.
Gyakran kérdezik tőlem, hogy a szüleim mikor mondták meg nekem, hogy Kailin más.
Az igazság az, hogy sosem, mert nem más. Olyan, mint te vagy én. Persze Down-szindrómás, de ez mit számít?
A nővérem olyan, mint bárki más, ha nem jobb. Az igaz, hogy a matek és a természettudományok nem tartoznak az erősségei közé, de művészként bámulatos.
Forrás: DOWN BABA