Ma Magyarországon, a megváltozott munkaképességű személyeknek, mindössze 10 % tud munkához jutni.  Ez nem azt jelenti, hogy a fennmaradó 90%, csak otthon ül és várja a segélyt. Hiszen a 90% jelentős része is szeretne dolgozni, akar dolgozni, csak éppen a munkalehetőségek korlátozott számban állnak rendelkezésre. Az ő nyílt munkaerő piaci, alkalmazásuk, a támogatások csökkentésével, nem oldható meg. Egy amerikai szervezetfejlesztés tanulmányt olvastam nemrégiben, ahol egy gyár szervezeti struktúráját elemezték. Ebben a gyárban volt a legalacsonyabba fizetés az egész régióban, de vezetés bizonyos, nem anyagi kompenzációkkal (családias légkör, flexibilis munkaidő) elérte, hogy a munkavállalók önként vállaljanak túlmunkát. Mikor új vezetése lett a gyárnak, nagyobb profitot szerettek volna elérni.  Elkezdték szigorítani a feltételeket, komoly büntetéseket szabtak ki azokra, akik késnek akár 5 percet, vagy sok selejtet termeltek.  Elkezdték a régi munkavállalókat elbocsátani, ami komoly ellenérzést keltett a még megmaradt munkavállalókban.  Talán meglepő, de az eredménye az lett az új vezetésnek, hogy fél éven belül a gyár profitja a felére esett vissza! Milyen hibát követtek el? Mint mindenki más, a környék legalacsonyabb fizetésért, a legszigorúbb feltételeket szabva, elvárták ugyanazt a motivációt! Mi ebből a tanulság? Ha nem motiváljuk, a fogyatékkal élőket valamilyen módon, csak kényszerítjük őket, az hosszútávon veszteséget fog okozni. Köztudott, hogy ha a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatottságát növeljük, akkor az a GDP –is növelni fogja! De ne várjuk azt, hogy ez kényszer hatására meg fog történni!

Naponta hallom a történeteket, melyeket megváltozott munkaképességűek mesélnek el, munkáltatójukkal kapcsolatban. Ezek a történetek, hogy igazak vagy nem? Nem tudom! Eldöntését az olvasóra bíznám. Legtöbb problémát a költségvetési bér és járulék támogatás esetén tapasztalni. Sok helyen elve úgy veszik fel a megváltozott munkaképességűeket, hogy vissza kell „osztaniuk”, fizetésük (X)- %-ot, a munkáltatónak. Persze csak ha ott akarnak dolgozni, és a muszáj az nagyúr! Más helyeken a rehabilitációs hozzájárulás miatt felvett, megváltozott munka képességű munkavállalóknak, be se kell menniük, mivel csak „fel kellett venni „, de inkább senki se lássa őket! Sokan panaszkodnak arra is, hogy a munkáltató, nincsen tisztába lehetőségeikkel, jogaikkal. Volt olyan megváltozott munkaképességű, aki vegyi gyárban kellet, hogy dolgozzon, mérgező anyagokkal. De sokszor a munkáltató is meglátja, a ”fogyi bizniszt”, és elfelejtkezik arról, hogy ez a támogatás nem alanyi jogon jár, és meglepő, de a megváltozott munkaképességűnek is vannak jogai! Vajon az új munkatörvénykönyve, hogyan fogja védeni, ezeket az embereket?

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HOTELHANDICAP