Nem volt boldog a reklámszakmában, így hát elment a Bátor Táborhoz - egy karrierváltás történeteHír | 2016.08.03.
Sokan csak álmodoznak arról, hogy egy reklámügynökségnél dolgozzanak. Dél Zsófinak ez megadatott, de egy idő után már nem tette boldoggá a munkája, mert nem érezte magához illőnek. A sok órás munka hetek nem engedték, hogy gyorsan kitalálja merre tovább. Lassú és apró lépésekre azonban így is jutott ideje. Végül nem kellett teljesen hátat fordítania a marketingnek és 0-ról kezdeni egy új szakmát. Boldogságát az alapítványok világában, a Bátor tábornál találta meg, ahová görcsölés és különösebb erőfeszítés nélkül került be, ami csak azt bizonyítja, hogy ezt az állást a sors is neki szánta.Sorozatomban olyan inspiráló, hétköznapi embereket mutatok be, akiknek az útja tervezetten az eredeti szakmájukon kívüli területre vezetett, amit tudatosan léptek meg. Az ő történeteiken keresztül szeretnék jó példákat mutatni és inspirációt nyújtani azok számára, akik még csak fontolgatják a váltás gondolatát vagy már akár meg is tették az első lépéseket.
Az első kérdésem az, hogy tulajdonképpen neked milyen végzettséged van és milyen szakmai tapasztalatot szereztél az eddigi évek során?
Közgazdász végzettségem van és a pécsi Közgázon szereztem diplomát. Ezt követően bár nem azonnal, de a reklámszakmában kezdtem a karrieremet és több mint hat évet dolgoztam ezen a területen. Volt benne egy két éves „kitérő” ügyféloldali marketing területen a Magyar Postánál is. Viszont utána éltem Londonban közel 2 évig, ahol többféle területen kipróbáltam magam, mielőtt hazaköltöztem 2016 elején.
Hogy jött neked a reklám a közgáz után?
Marketing szakirányon végeztem és az az igazság, hogy nem annyira találtam a helyemet már az egyetemen sem. Az üzleti világ nem vonzott, tudtam, hogy például bankban soha nem fogok dolgozni. Meg azt is, hogy szigorúan gazdasági területem sem szeretnék elhelyezkedni, ezért mentem marketing szakirányra. Úgy éreztem, hogy ez áll még a legközelebb hozzám. Diploma után kb. 1 évvel felvettek egy reklámügynökséghez. Ott maradtam, mert ez egy olyan szakma, amiben nagyon könnyű benne ragadni.
Miért?
Sokat kell dolgozni, néha olyan, mint egy taposómalom, viszont jó a közösség és magával is tud ragadni. Illetve több éves reklámos tapasztalat után nem könnyű ügyfél oldalra vagy máshova váltani. Szerintem ez minden más szakmával így van. Egy idő után szakbarbár lesz az ember, van egy adott terület, amihez ért, és amiből aztán nehéz kitörni egy olyan területre, szférába, amiben nincs tapasztalata.
Meddig érezted azt, hogy jó helyen vagy a reklámiparban?
Egy pár évig. Én egy nagyon szorgalmas ember vagyok, ha van egy feladat, azt mindenképpen megcsinálom. Viszont azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem volt benne a szívem-lelkem. Azt is láttam, hogy nem vagyok kiemelkedő benne és nem is tettem bele túl sok pluszt.
Sokszor éreztem azt, hogy olyat csinálok, amivel nem tudok feltétlenül azonosulni. Olyan dolgokat reklámozok, amiket értelmetlennek találok. Elég korán megfogalmazódott bennem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, konkrétabban rászorulókon segíteni, viszont közgazdász végzettséggel ez nem annyira könnyű, legalábbis és ezt gondoltam. Ezen felül ott vannak a mindennapok kötöttségei, amik szintén nem teszik egyszerűvé a váltást. Például az ember lakáshitelt fizet, és valamiből fedezni kell a költségeit. Ebből nem lehet csak úgy egyik napról a másikra kilépni.
Most, hogy így belegondolok, egyetem után lehet, hogy meg lehetett volna lépni és egy olyan végzettséget is szerezni, amivel utána olyan pályára tud lépni az ember, ami igazán érdekli, de akkor már nagyon bennem volt a vágy az önállóságra és arra, hogy dolgozzak. Visszamenni nem lehet az időben, úgyhogy azzal kell főzni, ami van! Így minél inkább haladt az idő előre, annál inkább, egyre égetőbben foglalkoztatott a váltás kérdése.
Rájöttem, hogy ha a munkámban nem is tudom azt csinálni, amit, szeretnék, a szabadidőmben még foglalkozhatok olyasmivel, ami érdekel és feltölt.
Így jött nekem az önkéntes munka a Bátor Táborban. Egy barátnőmmel mentem el a kiválasztásra, ugyanis az önkénteseket is felvételiztetik, mert beteg gyerekekkel foglalkozni komoly felelősség, meg kell szűrni a jelentkezőket. Sikeresen vettem az akadályt és bekerültem az egyik nyári turnusba, ami 10 nap szabadságot kívánt meg tőlem. Emiatt kicsit furán néztek rám az ismerőseim: te tényleg 10 nap szabadságot kiveszel azért, hogy önkéntes legyél? De nagyon megérte, mert teljesen más emberként jöttem haza, olyan érzés volt, mint tiszta levegőt szívni. Nagyon jó volt ezen a vonalon keresztül belecsöppenni az alapítványi világba.
Forrás: HR PORTÁL
