Nem tudjuk, hogy csinálták, de nagyon szép lett!Hír | 2014.10.23.
András és Gyöngyi születésük óta kerekesszékesek, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy teljes életet éljenek: dolgoznak, sportolnak, és van egy hatéves, egészséges kislányuk, Noémi. Most pedig arra készülnek, hogy kiköltözzenek András szüleinek a házából, és teljesen önállósodjanak. A Rehab Critical Massre készülve felkerestük őket, hogy elmeséljék, milyen spártai kiképzést kaptak a Pető Intézetben, milyen érzés, ha elfelejtik levenni őket a vonatról, és milyen reakciókat kapnak, amikor egy családként sétálnak az utcán.
„Isten kegyelme, hogy csak ennyire lettem sérült” – kezdi a történetét András, akinek születésekor a nyakára tekeredett a köldökzsinór, és 22 percig nem kapott rendesen levegőt. Ettől a központi idegrendszerének a mozgásért felelős része súlyosan megsérült, a kerekesszékét is csak az állával tudja koordinálni, de szellemileg teljesen ép. „András gyönyörű, szépen fejlett kisbaba volt. Nem akartam elhinni, hogy tényleg nem egészséges. Azt gondoltam, hogy majd én megmutatom az orvosoknak, hogy nincs igazuk. Teljesen nem is lett, ahhoz képest, hogy azt mondták, vak lesz, siket lesz, szellemi fogyatékos lesz, kutya baja sincs" – mondta András anyukája, Katalin.
András hároméves korában bekerült a Pető Intézetbe, és egészen nyolcadikos koráig csak kéthetente hétvégén vitték haza. Az intézetben, hatévesen találkozott először Gyöngyivel, aki már akkor is nagyon tetszett neki, udvarolt is a lánynak. „Én meg persze nem értettem, mit akarhat tőlem, kicsik voltunk még, és persze mint minden iskolában, a Petőben is megvolt a fiúk-lányok ellentét" – mondta Gyöngyi. Miután kikerültek az intézetből, évekig nem találkoztak, aztán egy passiójátékon sodorta össze őket a sors. András Jézust alakította, Gyöngyi pedig az egyik lator volt. Ez 2006-ban történt, és azóta együtt vannak.
„Az első emlékem a Petőből, hogy folyamatosan éhes vagyok, mert ott nem segítettek enni, és a rángásaim miatt mire eljutott a számig a kenyér, már teljesen szétmorzsoltam” – mesélte András. „Nekem nagyon stresszes volt az intézet, mert nem használhattam a kerekesszéket, amiben sokkal önállóbb voltam. Így járnom kellett, és ha méterenként elestem, akkor méterenként fel kellett állni” – vette át a szót a Gyöngyi, aki nemrég visszatért az iskolába, hogy előadást tartson a gyerekeknek, és végig azon izgult, vajon a régi tanárai mérgesek-e rá, amiért most kerekes székben ül. „Ott az volt a lényeg, hogy magadtól találd ki, hogyan tudsz megoldani egy-egy problémás élethelyzetet, mert csak így tudod megtanulni és később magadtól is megcsinálni. Ezt egy egészséges ember nem tudja kitalálni helyetted.” „Ez sokszor hasznos, de nagyon nehéz megtalálni azt a határvonalat, hogy mi az, ami még inspiráló, és mi az, ami már romboló az önbizalomra" – mondta András.
Forrás: INDEX
