Mészáros Gabi gyerekkora óta tudta, hogy eljön az az idő, amikor már nem tud mással közlekedni, csak kerekesszékkel. Elfogadta a helyzetet, nem zuhant össze, aztán négy éve váratlanul a látását is elvesztette. Ez volt az a pont, amikor már ő se tudta, mit tegyen: összeomlott, fel akarta adni, és azt kérdezgette, hogy miért pont vele történik ez?! A 29 éves lány hatalmas erőről bizonyságot téve kimászott a gödörből, újra megtanult főzni, takarítani, dolgozni, mindent. Interjú egy hétköznapi hőssel.

- Hány éves korodban kezdődtek a bajok?

- Hatéves voltam, amikor elkezdtek gyengülni a lábaim. Megtanultam biciklizni, aztán egyre nehezebben tudtam tekerni. Apa hetente szerelte szét, olajozta, csinált vele mindent, de nem a bringával volt baj, hanem a lábaimmal. Később elkezdett befelé fordulni a lábfejem, majd a térdem. Közben az izmok fokozatosan gyengültek, már a járás is nehezebben ment. Kiderült, hogy egy szakaszon vékonyabb a gerincvelőm, mint kellene. 12 éves koromban kerültem kisebb-nagyobb időszakokra kerekesszékbe, majd 16-17 évesen megműtöttek.

Utána még mindig tudtam járni, bár már csak két könyökmankó segítségével. A húszas éveim elején kezdődtek a sorozatos elesések. Elestem, összetörtem a térdem, felépültem. Aztán megint elestem, megint összetörtem a térdem, és megint felépültem. Aztán a nem tudom, hányadik után már nem sikerült lábra állni. Összességében hat-hét éve használom folyamatosan a kerekesszéket, és amikor végleg bekerültem, az nem traumatizált, sokkal inkább volt megváltás nekem.

Tovább a teljes interjúra

Forrás: MEOSZ