Négy attitűd, amitől nem csak a karácsony lesz szebb - Gondolatok vezetőknek és másoknakHír | 2016.12.24.
Reklámok, akciók, vásárlás, receptvadászat, menükitalálás, sütés-főzés, ajándékcsomagolás - megannyi feladat és munka, mintha év közben nem lenne elég. Szinte ráteszünk még egy lapáttal a megfelelési-, és teljesítménykényszerre, s ha nem vigyázunk, az ünnep robottá változik. Őrült zajban élünk, s ebben a morajlásban, zsibongásban nehéz meghallani - amit persze valahol tudunk, csak „leszoktunk” róla -, hogy az ünnep nem erről szól. A legszebb és igazán tartalmas ajándékokat nem lehet becsomagolni, a szeretet, a törődés, az együttlét, a figyelem, az empátia, a jó szó tetejére felesleges a masni, egyikük sem kerül pénzbe, energiába és időbe viszont igen. Valójában az ünnep pontosan ugyanattól lesz szép és minőségi, mint amitől a hétköznapjaink lehetnének élhetők és szerethetők: a hozzáállásunktól. Négy olyan attitűdöt szeretnék megmutatni, amelytől valóban nem csak a karácsony lehet szebb.
Az ünnep pontosan ugyanattól lesz szép és minőségi, mint amitől a hétköznapjaink lehetnének élhetők és szerethetők: a hozzáállásunktól.
A 4 attitűd:
- 1. Mozgass hegyeket az értékeiddel!
- 2. Tiszteld az újításokat!
- 3. Örülj a létezésnek!
- 4. Mindenkiben keresd a kincseket!
Mozgass hegyeket az értékeiddel!
A karácsony ünnepe olyan értékekről szól, mint a szeretet, a kegyelem, a jóság, a méltányosság, a türelem, a vágy arra, hogy tudjunk adni magunkból és elfogadni másokból. És szól a hitről, hogy lehet másképp, szebben, bölcsebben, támogatóbban élni a hétköznapokat. Ahogy Dickens írja a Karácsonyi ének című művében: „Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam (...), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket, és a sír felé tartó utazáson útitársakként gondolnak a náluk szegényebbekre, nem pedig holmi idegen fajra, amely másfelé utazik.” Milyen nagyszerű lenne, ha ez valóban így lenne, s a Karácsony szelleme máskorra, a hétköznapok zajába is átvihető lenne.
Ha most valaki azt gondolja, hogy ez idealista szemlélet, akkor téved. Hogy a segítségre mindig, mindenhol lehetőségünk van - akkor is, ha egész más motivál bennünket, akkor is, ha az üzleti élet sűrűjében hatékonyságról és profitmaximalizálásról beszélünk -, erre jó példa Jean Henri Dunant.
A svájci üzletember föld koncessziót szeretett volna beszerezni egy malom építéséhez és működtetéséhez, de nem kapta meg a szükséges engedélyeket. Genfbe utazott, hogy III. Napóleontól kérje meg a szükséges üzleti okmányok kiadását. Ebben az időben - 1859-ben - Napóleon a francia-szardíniai seregeket vezette az osztrákok ellen Olaszország északi részén. Amikor Henry Dunant itt próbálta meg felkeresni őt, szemtanúja lett a Lombardiában zajló solferinói csatának és annak, ahogy a csata végén, napnyugta után a vörös keresztet viselő kamilliánus szerzetesek hogyan látják el a sebesülteket illetve temetik el az elhunytakat. Ez a látvány arra inspirálta, hogy megalapítsa a Vöröskeresztet illetve annak elődjét. Hitével és elkötelezettségével olyan nemzetközi szervezetet hozott létre, amely 1864 óta segíti a rászorulókat. Vajon a mi értékeink, a mi elkötelezettségünk, milyen érdek nélküli jótettre inspirál bennünket?
FORRÁS: HRPOTAL.HU
