Munkaképtelen, de nem eléggé – mi lesz az értelmi fogyatékossággal élő gyerekekkel, ha felnőnek?Hír | 2015.04.29.
Azok a családok, akik ma Magyarországon fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek – legyen szó pszichoszociális, értelmi vagy testi fogyatékosságról – többszörösen hátrányt szenvednek, s nemcsak a társadalom elutasító hozzáállásának köszönhetően, hanem az állam rideg, a valóságtól elrugaszkodott, ponthatárok közé szorított szabályai miatt is.
Vannak, akik még a rögös út elején állnak: „...Kislányunknak valószínűleg valamilyen kromoszóma-rendellenessége van. Többféle fejlesztésre járunk, és bizakodunk. Valamint várunk... Senki nem tudja megmondani, milyen jövőre számíthatunk. Képes lesz-e önálló életet élni, vagy soha nem lesz képes járni, ellátni önmagát, és be lesz zárva a saját kis világába. Egy biztos, akármit is hoz a jövő, nagyon szeretjük és nagyon fontos nekünk...” – mondják.
Akadnak, akik menet közben sem kerülnek közelebb a biztos jövőképhez, így amikor arról kérdeztem egy autista kisfiú édesanyját, mi lesz az általános és a középiskola befejezése után a gyermekkel, azt mondta: „ Ez az a mondat, amely hallatán mindig el szoktam sírni magam...”
Hogy mi történik, amikor felnő a különleges figyelmet és gondozást igénylő gyermek? Egy Down-szindrómás fiatal lány s elkeseredett szülei közel három éve harcolnak azért, hogy a még 2012-ben megigényelt rokkantsági járadékot megkaphassák, mivel a 23 éves Réka képtelen bárminemű érdemi munkavégzésre.
Réka kisgyermekkorától fogva szülei támogatására szorul, a fejlesztőiskolák elvégzése után egy értelmi fogyatékossággal élők számára fenntartott napközi otthonban járt, ahol szövéssel, kisebb kerámia tárgyak készítésével foglalkoztak, időről időre színdarabokat állítottak össze. Munkatapasztalata nincs, nem is volt, egyedül közlekedni nem képes, a mindennapi feladatok (öltözködés, időbeosztás) ellátásában is kisebb segítségre szorul. Kedves, érdeklődő fiatal lány.
Forrás: KÖLÖKNET
