Mit tehet egy szülő az autista gyermeke sikeres álláskereséséért? | 2017.02.14.
Az, hogy a gyerekkorban szerzett tapasztalatok erősen befolyásolják a felnőttkori szakmai életünket is, egyértelmű. A szülő próbálja a legjobbat nyújtani a gyermekének. Az álláspiac gyorsan változik, és maga a szülő sem szakértője, néha még plusz nehézség is adódik, pl. a gyermek autista. Néhányszor fordultak már hozzám aggódó szülők, felnőttkorú gyermekük álláskereséséhez segítséget kérve, nem is tudván, hogy a tapasztalataim egy részét e témában a saját családom “biztosította”. Úgy ahogy gyermekeink fejlesztésével is időben el kell kezdeni tevékenyen foglalkozni úgy a későbbi álláskereséssel is, hiszen előbb utóbb ők is felnőttek lesznek és bizony ők is szemben találják majd magukat az álláskeresés nehézségeivel ugyanúgy ahogy a nem autisták.
Az oldaladon az álláskereséssel foglalkozol. Tudjuk, hogy manapság még “egészséges” emberként sem egyszerű, hamar nehézségekbe lehet ütközni. Mit gondolsz, milyen extra nehézségekkel kell szembenéznie álláskereséskor egy autizmussal élőnek?
Az autizmus teljes spektrumán jellemzőek a kommunikációs nehézségek, illetve az, hogy a visszajelezéseket nem tudják valósan értékelni. Ha egyébként optimista beállítottságú az autista álláskereső, hajlamos minden jelzést úgy értékelni, ahogy hallani szeretné, nem úgy, ahogy elhangzik. Pl. ha egy tudásteszt után az állásinterjún azt mondják neki, hogy ” a teszteredménye nem sikerült túl jól” akkor ő azt úgy érti, hogy jól sikerült, csak nem kiválóan. Az interjúztatók viszont sokszor fel sem ismerik, hogy a jelölt miért ad furcsa reakciókat, miért “beszél mellé”. Kommunikációs probléma még, hogy nem tudnak “hazudni”, azaz a diplomáciai érzék hiányzik belőlük. Furán hangzik, de a “mi a véleménye” kérdésre őszintén el fogja mondani, mi tetszik, mi nem tetszik neki, az interjúztató meg elszörnyedve hallja, hogy a jelöltnek nem tetszik a régi laptopja, és reméli, hogy őt nem egy nyikorgó székre ültetik majd, ha megkapja az állást. Az extra nehézséget tehát az adja, hogy nem tudják eladni magukat. Nem tud az erősségeiről beszélni, mert nem tudja, hogy azok erősségek. Természetesnek veszi, hogy amit tud, azt tudja, így a legkiválóbb szakemberként is átlagos képességűnek értékeli magát. A személyiségtesztekkel végképp nem tud mit kezdeni, mert ha a kérdés nem egyértelmű - ezekben sosem az - akkor nem tud válaszolni. (Pl. Gyakran fáj a feje? Egy autistánál a “gyakran”-t mint fogalmat kellene először definiálni, különben képtelen válaszolni) Ha egy olyan szituációval találkozik, amivel azelőtt nem, hajlamos “lefagyni”. Öcsém pl. hosszan hallgatott egy-egy kérdés elhangzása után, ismertem az interjúztatót, jelezte is, hogy ez furcsa volt. Megkérdeztem öcsémet, miért hallgatott egyes kérdések után. Válasza: “gondolkodtam a válaszon, de nem várta meg, feltett másik kérdést. Ilyenkor mindkettőre egyszerre kell válaszolni?”. Fel sem merült benne, hogy azt is szabad mondani, hogy ezt nem tudja, ezzel még nem találkozott. Ezt is meg kell tanítani nekik, mert nekünk egyértelmű, számukra nem.
Az állásinterjúkra kiemelt módon kell őket felkészíteni: a neten keringő állásinterjú-kérdések mindegyikét végig kell vele venni, ki kell alakítania a saját válaszait, és azt bármikor elő kell tudnia venni. Egy ugyanarra a témára irányuló kérdést többféle megfogalmazásban tehetnek fel, mindegyiket ismernie kell. A kommunikációjuk többnyire panelekből épül fel, ezeket a paneleket kell kialakítani, előregyártott válaszokkal.
FORRÁS: HRPORTAL.HU
