A „misszióban” átélt élményekről, az önkéntes szerepvállalásról, a határon túli gyermekek hallásproblémáiról beszélgetett a Rehabportal Takács Katalin gyermekaudiológussal, aki idén is önkéntes szakemberként vett részt a programban.

Hogyan kezdődött a kapcsolat a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal?

Több mint 5 éve kerestek meg azzal, hogy nagyon sok erdélyi gyermeknek van hallásproblémája és tudok-e abban segíteni, hogy a fül-orr-gégész doktornő mellett elvégezzük a hallásvizsgálatot. Nagy várakozással vágtam bele, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz sorsú, de egyben csodálatos emberekkel fogok találkozni. Ma is nagy örömmel megyek, mert egy nagyszerű csapat tagja lehetek.

Az előző években merre jártak, mit tapasztaltak?

Erdély olyan szegletében végezzük a karitatív munkánkat, amire minden alkalommal rácsodálkozok, a gyönyörű helyekre, a magas csúcsokra, és a legemberibb emberekre. Sok-sok hallássérült gyermekkel találkoztam az évek alatt és a gyermekmentő szolgálatnak és sok magyar gyártó cégnek köszönhetően ma már több mint 20 hallássérült gyermeket gondozok, hiszen évente kétszer találkozunk, de több esetben Magyarországra is eljönnek, ahol könnyebb a feladatok kivitelezése. Úgy érzem, kezdik megfogadni az ottani szakemberek a tanácsainkat és a tavaly adományba kapott mérőműszerrel már egész évben tudnak hallást szűrni. Egy nagyon talpraesett kolléganőnek megtanítottam az alapokat, így ha már megyek csak a tényleges hallásproblémákkal találkozom.

Mennyire fontos Önnek ez a karitatív munka? Hiszen gyermekaudiológusként, oktatóként, cégvezetőként rengeteg más teendője is van.

Szinte lételemem, hogy menjek, feltöltődöm szeretettel, hittel és emberséggel . A velem együtt utazó orvosok, szakemberek, szervezők szinte már a barátaim. A legjobb érzés mégis az, amikor a már 1-2 éve ellátott gyermekeken látható a fejlődés, a beszédük már érthető és a csillogó szempár minden szomorúságot kiöl belőlem.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL