Dr Tóth Ágnes nőgyógyász elmeséli, vele ez hogyan történt, és beszél még sok izgalmas témáról, többek között az orvosi tankönyvekről, a segített szobatisztaságról, a méhen belüli beavatkozásokról, a családok felbomlásáról, az apák nehézségeiről, a fejlődésről és a testvérbunyókról. Egy feltöltő, jó hangulatú, mégis rengeteg tudással tele beszélgetés a Hit Rádióban.

Részletek a beszélgetésből:

Azok a tankönyvek, amik forgalomban vannak, azok 3-4 évtizeddel ezelőtti statisztikákra épülnek, amikor az volt a divat, hogy minden Down-szindrómást… a legtöbb Down-szindrómást intézetbe zárták. Azt mondták a szülőknek, felejtsék el, szüljenek helyette másikat. És aztán az intézetbe zárt, nem fejlesztett, egészségügyileg elhanyagolt, nem oktatott Down-szindrómások…

– Őket vizsgálták.
– Hát olyanok lettek, amilyenek. És őket vizsgálták, és belőlük készültek a statisztikák.

Az utóbbi néhány évtizedben rájöttek arra, hogy ha embernek tekintjük őket, és ugyanolyan egészségügyi ellátásban részesülnek, mint bárki más, oktatást kapnak és a családjukban nőhetnek föl, érdekes módon az életkilátásaik sokkal jobbak lesznek.
(…)

A Down-szindrómás kislányunkat elkezdtük három hetesen pelenka nélkül nevelni, ami azt jelenti, hogy segítünk neki abban, hogy az ürítési szükségletét kommunikálja. Ezt ő megtanulja, rászokik, és ilyenformán alig igényel pelenkát, mert a szükségét képes edény fölött, mosdó fölött, vécé fölött intézni (…) Annyira sok sikerélmény éri ilyenkor az embert, a gyereket is meg minket is, hogy ez az önbecsülésének tesz jót, hogy hurrá, milyen ügyes vagyok, milyen okos vagyok, hogy megdicsérnek, lám-lám, biztos minden más területen is fogok tudni eredményeket elérni, és a szülőknek is egy nagyszerű visszacsatolás arról, hogy igen, igen, nagyon érdemes belefektetni a gyerekbe, mert meghálálja, és tanítható, és ügyes. Innen voltak az első sikerélményeink, és aztán ezen az úton elég messzire sikerült eljutnunk máris.

 (…)

Az életünk jelentős mértékben színesedett és gazdagodott a kislányunk megérkezésével és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy olyan utakon megyünk mostanában, amerre önszántunkból nem mentünk volna, ennek következtében új ajtók, új ablakok nyílnak előttünk, olyan emberekkel találkozunk, akikkel egy élmény megismerkedni, és minden egyes ilyen találkozásért nagyon hálásak vagyunk.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: DOWN BABA