„Miért ne lehetne nekem is gyerekem?” – fogyatékos anyák a szülészetekenHír | 2014.09.17.
Nincs erősebb vágy annál, mint mikor egy nő gyereket akar – általában tisztelni és támogatni szoktuk ezt. De mi a helyzet akkor, ha a jövendő kismama látás-, hallássérült, vagy kerekesszékben él? Esetleg öröklődő betegsége van? Neki vajon nincs joga az anyasághoz?
Édesanyám 102%-os vak. Mindig bizarrnak találtam ezt a számot – mert azt gondolnánk, hogy aki 100%-osan vak, az már semmit nem lát, de ez nem igaz. A teljes vakság a 120%. A 102, ami neki van, azt jelenti, hogy homályosan látja a dolgokat, eligazodik a lakásban, felismer minket – de azért a finom árnyalatokkal, olvasással, apró tárgyakkal, takarítással vagy éppen a körömvágással már nehezen boldogul.
Az orvostudomány tévedett
Ennek ellenére négy gyereket nevelt fel – kettő sajátot, kettőt pedig örökbe fogadott. A szüléstől annak idején sokan óvták. Megjósolták, hogy a látása az erőkifejtés miatt romlani fog (ebben igazuk volt) de azt is mondták, hogy a gyerekei örökölni fogják a szembetegségét, és „ugye nem akar kis vakokat világra hozni”? Ebben azonban tévedett az orvostudomány negyven évvel ezelőtt: egyikünk sem lett még csak szemüveges sem.
Persze így szülni, gyereket nevelni negyven évvel ezelőtt sem volt egyszerű – aki nem jól lát, annak több segítség kell. Nehezebben tud felmászni a nőgyógyászati vizsgálóasztalra, kiszolgáltatottabb a szülés közben, és a pici baba ápolása is nagyobb kihívás. De meg lehet csinálni. Erre nemcsak az én anyukám a példa – azóta sok generációnyi fogyatékkal élő anya bizonyította már be, hogy képes szülni, tud és akar is.
Forrás: NŐK LAPJA CEFÉ
