Finoman szólva érintett vagyok a kérdésben, ugyanis 36 esztendősen deréki és nyaki porckorongsérvet is sikerült összeszednem, előbbit már majdnem tíz évvel ezelőtt, utóbbit pedig tavaly. Az elmúlt időszakban megjártam Tolnát-Baranyát, részt vettem mindenféle kezelésen, rengeteg dolgot hallottam és olvastam a témáról, és a tapasztalataimmal egybecsengő dolgokat most összegezve megosztom kedves olvasóinkkal.

Nem azzal van a baj, hogy két lábon járunk

A törzsfejlődés során az ember arra lett „optimalizálva”, hogy egyenetlen, természetes talajon közlekedjen, sokat mozogjon – vadászat, gyűjtögető életmód –, és csak ritkán üljön, akkor is helyesen, egyenes derékkal (esténként a tűz körül). Hosszú évezredeken keresztül így éltük életünket, persze időközben elkezdtünk gazdálkodni és növényeket termeszteni, de ez még mindig viszonylag gerincbarát elfoglaltság volt, aztán eljutottunk a 18. századig, az ipari forradalom kezdetéig, és megjelent egy sor olyan foglalkozás, mely egész napos ülésre, esetleg monoton munkavégzésre – gyári szalagmunka – kárhoztatta az emberek nagy részét.

A rengeteg ülés tönkreteszi az embert

Üléskor sokkal nagyobb terhelés éri a csigolyákat, mint álláskor, ilyenkor ugyanis a gerincet tartó vázizomzat sokkal kevésbé veszi ki a részét a munkából. Sajnos a mai világban ott tartunk, hogy már az óvodában is túlságosan sokat ülnek a gyerekek, aztán hatéves koruktól fél napokra kényelmetlen padokba kényszerítjük őket, ahol statikusan kell ülniük 5-8-szor 45 perceket, majd mikor hazaérnek, leülnek leckét írni, aztán a tévé, vagy a számítógép elé, majd vacsorázni az étkezőasztal mellé, és végre este megpihenhet a gerincük.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MNO