Peter Holzmüllerrel beszélgetek, aki a Magyar Lovasterápia Szövetségnek Hippoterápia munkacsoportját vezeti. Olyan szakembereket képeznek, akik ha sikeresen vizsgáznak, lovas terapeuták lesznek, és különleges gyermekek fejlesztésével foglalkoznak.

Peter Holzmüllerrel: Már több éve, hogy először találkoztunk, azóta többször vettem részt „tanársegédként” a képzésekben. Számomra ő olyan volt kicsit mindig, mint a Mikulás ritkán jön és mindig öröm találkozni vele, mosolyt csal az arcomra. Tisztelem azért a munkáért amit végez, és nagyon inspirál engem, szeretném, ha én is mindig úgy tudnék teljesíteni, hogy elégedett legyen velem. De persze kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan lett belőle egy különleges, és egyáltalán nem hétköznapi életet élő ember. 

Csutak – Hoffmann Kinga: Gyermekként mi szerettél volna leginkább lenni?

PH: Mindig orvos szerettem volna lenni, hogy a nagymamám vakbelét meg tudjam operálni. Később azonban mégsem orvosként kezdtem tanulni, s a nagymamám többször is a szememre vetette aztán, hogy csak miattam „növesztette” ezt a vakbelet, hogy megoperálhassam. Aztán ügyvéd szerettem volna lenni, majd rendőr. Aztán azonban a katonaságnál kötöttem ki. Ebben az időben dolgoztam azon is, hogy profi színész lehessek.

CSHK: Mikor szeretted meg a lovaglást?

PH: 24 évesen kezdtem el először lovagolni. Egy barátnőm a születésnapomra 10 lovas órát ajándékozott, mert azt akarta, hogy megértsem ezáltal hobbiját. Nagyon intenzíven kezdtem lovagolni, napi szinten.

CSHK: Mikor ültél lovon először?

PH: Először életemben 5 évesen egy óriási lovon ültem. Egy történelmi lovaglás volt, mert 500 ló egyidejűleg galoppozott át egy városon, Szent György ünnepe alkalmából. Amíg a lovak megálltak, megengedték, hogy ráülhessek, de amint elindultak, ismét le kellett szállnom. 21 évvel később magam is részt vehettem ezen a lovagláson.

CSHK: Milyen fejlesztő hatásai vannak a lovaglásnak?

PH: A lovaglás fejleszti az egyensúlyt, a testi és lelki kiegyensúlyozottságot. Abban az esetben, hogy az ember ezt nem versenysportként, hanem hobbiként űzi.

CSHK: Mióta oktatod a lovas terápiát?

PH: 24 éve.

CSHK: Miért pont itt oktatod?

PH: 10 éven át a Németországi Lovasterápiás Kuratórium keretei közt oktattam hippoterápiát. 1999-ben keresett meg a Magyar Lovasterápiás Szövetség, hogy egy hétre oktassak a hippoterápia gyerekek számára témában. Igent mondtam a felkérésre, s ebből a hétből 16 év lett, azóta oktatok Magyarországon. Az az egy hét akkor olyan sok benyomást nyújtott, látni az akaratot és a tanulás örömét a magyar terapeutáknál, hogy miután Edvi Péter megkérdezte, nem-e építeném fel az egész tanulmány rendszerét, egyértelműen igent mondtam rá.

CSHK: Otthon mivel foglalkozol?

PH: Németországban alapvetően gyerekek gyógytornásza vagyok, gyerek-Bobath továbbképzéssel. Főállásban azonban egészségügyi menedzserként dolgozom.

CSHK: Mi a hobbid?

HP: Festés, zenélés, mountain bike és motorozás.

CSHK: Honnan jött a gondolat, hogy te bohóc doktor legyél?

PH: Az ötlet a Hargitából ered, mert ott a Nemzetközi Gyerekmentővel gyerekeket vizsgáltam, és észrevettem, hogy a vizsgálatra való várakozás során nagyon féltek az orvosoktól. Gondoltam, felhasználom a színészi képességeimet azzal, hogy a gyereket lekötöm, szórakoztatom a várakozás ideje alatt, s ezáltal a félelmüket is megszüntetném, enyhíteném.

CSHK: Miért pont a lovakkal foglalkozol?

PH: Amikor altatós asszisztensként dolgoztam, gondoltam arra, hogy milyen szuper lehetne, ha a munkám a hobbimmal, a lovaglással összeköthetném, vagyis a gyógyítást a lovakkal. Így lettem gyógytornász, mert Németországban csak gyógytornászok végezhetik el a képzést.

CSHK: Volt már olyan tanítványod, aki nem volt alkalmas terapeutának?

PH: Igen, mindig előfordul, de ők a záróvizsgát nem is tudják teljesíteni.

CSHK: Hogyan egyezteted össze németországi teendőidet az itteni kötelezettségeiddel?

PH: A magyarországi tevékenységet önkéntes alapon, saját szabadidőmben, illetve szabadság kivételével kivitelezem. A főállásomat pedig ugyebár mellette űzöm.

A beszélgetés után sokáig kerestem a szavakat… Szerencsénk van, hogy élnek ilyen emberek, akik megmutatják, hogy milyen igazából szívvel, lékekkel élni, elkötelezetten a szenvedélyük iránt.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MINDENAMISPORT

Csutak-Hoffmann Kinga