„Az orvosok a fizikai állapot javulásában segítenek, ám a betegeket nem elég kórházban kezelni, segíteni kell a neurológia falain kívül is helytállni abban az ijesztő élethelyzetben, amit egy gyógyíthatatlan idegrendszeri betegség diagnózisa jelent egy húszas-harmincas éveiben járó fiatal számára" – indokolta Vincz-Marton Nikoletta, a Magyar SM Társaság elnöke az októberben induló mentorprogram létjogosultságát azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a sclerosis multiplexes betegek életminőségéről szerveztek a fővárosban. A mentorprogram lényege, hogy az egész országból várják az SM betegséggel már évek óta együtt élő sorstársak jelentkezését, akikhez fordulhatnak az újonnan diagnosztizált betegek, hogy akár praktikus információkat szerezzenek, akár megbeszéljenek olyan problémákat, amelyeket igazán csak az érthet meg, aki hasonló cipőben jár. A program a családtagokat is célozza, hiszen a betegség rájuk is nagy terhet ró.

Dr. Sátori Mária, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház neurológiájának osztályvezető főorvosa megerősítette: az idegrendszert károsító, ezért a mozgáskorlátozottságtól, a látásproblémákig, az egyensúlyzavaroktól a krónikus fáradékonyságon át a depresszióig számos tünetért felelős sclerosis multiplex nemcsak egészségügyi, hanem szociális teher is. A betegek sokszor elveszítik állásukat, tönkremegy párkapcsolatuk, elszigetelődnek. A mintegy 8 ezer hazai SM beteg közül sokan tagjai valamelyik helyi betegklubnak, ám sokan idegenkednek a sorstársközösségtől, ezért is fontos, hogy a betegszervezet személyre szólóan megszólítson minden SM beteget, és segítsen az SM betegséggel való kényszerű együttélés nehézségeinek legyőzésében. A főorvos hangsúlyozta: a betegség lefolyását módosítani képes gyógyszerek és tüneti kezelések, a fizikai rehabilitációs lehetőségek mellett az életminőséget alapvetően meghatározzák a társas kapcsolatok és a lelkiállapot is, ezért is hasznos lehet egy olyan ember segítsége, aki már megélte a betegséggel való szembesülés kezdeti nehézségeit.

Tapasztalt beteg Ternován Zoltán, akinél már több mint egy évtizede felfedezték a sclerosis multiplexet. Visszaidézte, lelkileg mennyire megterhelő volt számára, hogy annak idején a diagnózissal a kezében nem talált pozitív példákat a környezetében. Önmaga jutott elhatározásra: életmódot váltott, aktívan sportolni kezdett, s bár nem gyógyult meg, viszont idén májusban az SM Világnapon több mint 50 kilométert futott, hogy ezzel hívja fel a figyelmet azokra a sorstársaira, akik már lépni is alig bírnak.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: WEBORVOS