Dobár Attila, a cég ügyvezető igazgatója szerint ezért az a legfontosabb, hogy a vállalatok ne kötelezettséget, hanem lehetőséget lássanak a foglalkoztatásban. „Legutóbb azzal keresett meg minket egy nagy cég, hogy közvetítsünk ki számukra megváltozott képességű munkavállalókat. Mi felajánlottuk, hogy felmérjük, milyen típusú munkára, milyen jellegű munkaerőre lehet szükségük, mennyire akadálymentesített és egyáltalán, mennyire befogadó a környezet, de ők ezt nem igényelték.

Pedig korántsem mindegy, hogy el tudnak-e fogadni egy Down-szindrómás kollégát, mint ahogy az sem, van-e mozgássérült mosdó az épületben, vagy hogy megoldott-e például a vakok számára szükséges infokommunikációs akadálymentesítés” – magyarázta Dobár Attila.

A RehabJob tapasztalatai szerint nem csak az probléma, hogy a cégek leegyszerűsítően kezelik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Az is, hogy elsősorban nem munkavállalóként, hanem fogyatékkal élőként kezelik az így foglalkoztatottakat, nem várnak el tőlük valódi teljesítményt, de nem is adnak megfelelő fizetést. „Jelenleg talán az a leggyakoribb és egyben legrosszabb gyakorlat, amikor minimálbérért foglalkoztatnak speciális helyzetű munkavállalókat, rugalmatlanul előírt feladatkörökben – mondta Dobár Attila.

A megváltozott munkaképességűeknek Budapestet és néhány nagyvárost leszámítva kevés esélyük van az elhelyezkedésre. „Nagyon sok olyan emberrel beszéltünk, akinek reménytelen a helyzete, de nem a fogyatékossága miatt, hanem mert a fogyatékosságával azon a környéken nem lehet munkát kapni. Mindeközben a nagyvárosokban óriási túljelentkezés van a meghirdetett állásokra” – számolt be Markos Ádám, a RehabJob szakmai vezetője. A cégek gyakran nem tudnak, vagy nem mernek informatív álláshirdetéseket írni, de így a pályázók sem tudják felmérni, milyen feladatokat kellene ellátniuk.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: VILÁGGAZDASÁG