Ha valaki hosszú éveket tölt egy kétszáz fős, bentlakásos intézményben, majd lehetősége lesz, hogy önállóan, külön lakásban folytassa, az kihozhat fura dolgokat az emberből. Így volt ezzel Zotya, Gyuri és Józsi is, akik közül ketten középsúlyos, egyikük pedig enyhén értelmi fogyatékosok. Négy éve lesz, hogy a lesencetomaji intézetből egy program segítségével egy tapolcai belvárosi, három szobás lakásba költözhettek. Mindent az igényük szerint alakítottak ki, a szoba színétől kezdve, a bútorokon át, az első hónapokban mégis mind a hárman egy szobában aludtak. Megszokták, hogy akár nyolcan-tízen is együtt alszanak, hiába várta őket a külön szobájuk, együtt maradtak. Ahogy arra is csak hetek után jöttek rá, hogy nem veszi el senki az ételt előlük. Tele van a hűtő és a kamra, és akkor sem tűnnek el a polcokról az ételek, ha nem azonnal eszik meg.

Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) évekkel ezelőtt kezdte el KULCS-programját, amelynek legfőbb célja, hogy az értelmi fogyatékos emberek is önálló életet élhessenek, a bentlakásos intézményrendszerből önálló lakásokba kerüljenek. A tapolcai lakás lakói még az intézetben végeztek el sikeresen egy hosszú tanfolyamot, aztán megkérdezték őket, hogy szeretnének-e külön lakásba költözni. Azt mondták, hogy igen, és azóta hárman élnek ugyanúgy, ahogy a társasházban bárki más. A szomszédok és a környék nagyon hamar elfogadták őket, senkinek nem volt problémája azzal, hogy értelmileg sérült emberek költöznek a társasházba. Horváthné Somogyi Ildikó, a Veszprém Megyei ÉFOÉSZ vezetője azt mondja: a város vezetése is végig partnerként állt hozzájuk, ezt a lakást is az önkormányzat biztosítja nekik.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: ABCÚG