Sérültnek születni, azzá válni lehet feladat, áldás, szerencsétlenség, kiváltság, átok. S hogy melyik, az az adott sérültet körülvevő embereken, a családon és a társadalmon múlik." – mondja Böszörményi Gyula. Az ő gondolata a vitaébresztő, a kiindulási pont, az Alapítvány kíváncsi, hogy egyetértenek, vagy sem a fenti idézettel a megkérdezett ismert emberek.

Álljon itt néhány gondolat a teljesség igénye nélkül. Egy rövid betekintés, hogy művészek, írók, újságírók, közszereplők, hogyan látják a fogyatékosságot ma Magyarországon.

„Egy olyan világot szeretnék, amiben az élethez és a boldogsághoz való jog nem kérdés, és nem külön megoldandó feladat, hanem ugyanolyan természetes dolog, mint az, hogy az is előre jusson és haladjon, akinek ez nem is olyan egyszerű. A sérült emberek mutatják meg, hogy nincs lehetetlen. A Társadalom pedig örüljön, hogy vannak ilyen tagjai. Megmutatják, hogy hogyan kellene élnünk." (Alföldi Róbert)

„Az, hogy egy társadalom maximálisan elfogadja a sérült, fogyatékkal élő embereket, mindannyiunk közös feladata, ugyanakkor saját felelősség is! A legnagyobb gond sokszor éppen az, hogy kollektív felelősségről beszélünk és másoktól várjuk a megoldást. Mindeközben elfeledkezünk arról, hogy megnézzük, mi magunk mit tehetünk, hogy másoknak jobb legyen." (Zséda)

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEOSZ