Mandala – a művészetterápia szolgálatábanHír | 2014.04.30.
C.G. Jung: ,,Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok."
A mandala köralakú, koncentrikus ábra. Eredetét tekintve egy bonyolult, képben megfogalmazott ima, amit a buddhista vallásban ma is alkalmaznak. A szó szanszkrit eredetű, kört, középpontot jelent, s a test és a lélek, a személyiség spirituális-univerzális felépítésére utal. A mandala készítés nagyon kreatív dolog. A liturgikus életben azt tartják, hogy minden egyes mandalának, legyen az festett, faragott, rajzolt, egészen apró, vagy akár több méteres is, más-más a jelentése és hatása.
Az európai orvostudomány és pszichiátria C.G.Jung nyomán a mandalafestést terápiás eszközként emelte kelléktárába, s használja, hogy közelebb férkőzhessen a sérült lélek megismeréséhez, s egyúttal gyógyítson is általa.
Amikor a betegeket mandala festésére kérik,csupán annyit kérnek hogy a kiindulópont a kör legyen. Azon belül már szabadon lehet alkotni. A mandalán megjelenik alkotója lelkiállapota, amiből a szakember nagyon sok mindent le tud olvasni. Egyetlen rajz is sokatmondó lehet, de a lényeg azon van, hogy több rajz készüljön, amit később a páciensek a terapeutával közösen kielemeznek
Az autentikus mandalát legtöbbször egyszerű geometriai formákból építi fel készítője. A terápiás festés-rajzolás is ebből indul ki, s így a képen hangsúlyozottabban jelennek meg az elvont szimbólumok (persze van aki egyszerű történéseket, pálcika embereket rajzol bele), mint más művészetterápiás céllal készített alkotásokon. Éppen ezért könnyebb következtetni a mandalafestményekből alkotójának közérzetére, lelkiállapotára, érzelmi konfliktusaira, hangulati labilitására.
Ugyanakkor a mandalafestés szabályai, a kötöttségei bizonyos keretet adnak az érzések kifejezésének, amit esetleg a kliens nem tud másképpen kifejezni, elmondani.
Forrás: REHAB BLOG
