Képzeljünk el egy srácot szakadt farmerben, a sok mosástól kifakult, jobb napokat látott Nirvana-s pólóban, kopott bőrdzsekiben, hosszú zsíros hajjal. Most képzeljük el, ahogy széthajtja a fehérbotját. A fogyatékosságnak a megjelenés szempontjából nagyon erős címkéző ereje van, így hajlamosak lehetünk arra, hogy az öltözködési stílust az illető látássérülésének számlájára írjuk.

Mit szeretnél, milyennek lássalak?

Interjúalanyaik többségét érdekli a divat. Nem úgy Benke Boglárka kezdő színházkritikust, az ELTE kommunikáció mesterszakos hallgatóját. Bevallása szerint nem ért hozzá, és nem is nagyon szokta követni. Bogi egyébként aliglátó, közelről az írott szöveget is el tudja olvasni. Beszélgetésünkre nőies-fiatalos szettben érkezik: farmer miniszoknya, magassarkú csizma és szolid felső. „Ha nem hatna rám, hogy az emberek mit gondolnak, még mindig fehérszőke lennék, és hosszú bőrkabátban járnék. Nem mintha nagy rocker lettem volna, de nekem az tetszett. Ha az ember kap negatív megjegyzéseket, egy idő után félreteszi a szándékot, hogy kifejezze önmagát. Már nem az öltözködéssel próbálok üzenni magamról."

A szintén kommunikáció szakos Tóth Evelin viszont, „mint minden nő, ruhamániás": néha visszafogott, néha feltűnő, most éppen a pasztellszínre és hozzáillő nyakláncokra esküszik. Inkább foltokban, a bal szemével lát, néhány év alatt lett aliglátó. „Érdekel a divat, mindig megnézem az újdonságokat. Nagyon sok bizsum van, minden ruhához legalább egy." Evelin már tapintással el tudja dönteni, jól fog-e állni neki az adott ruhadarab, és jó-e a mérete. „Imádom a csajos shoppingtúrákat a szobatársaimmal, teázással, kávézással összekötve. De egyedül is tudok vásárolni, mindig van nálam egy kézi nagyító a címkékhez."

Az idén érettségiző Lengyel Zsófi is követi a trendeket. „Most például csőnaci, tornacipő, miniszoknya. Fontosak a kiegészítők, mint ez a virágos hajpánt, ami teljesen feldobja az öltözékemet." Zsófi két legnagyobb szerelme az éneklés és az atlétika: készül a londoni paralimpiára. „Nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, hogy néznek az emberek. Meglepődnek, hogy egy alig látó lány így öltözködik, teljesen olyan, mintha ép lenne. A látássérült emberek többsége szolidabb, földszínű vagy sötét ruhákat visel, és sokak szerint ennek így is kell lennie."

A tápiószentmártoni Bojtor Zoltán féléves kora óta majdnem teljesen vak. „Nem ismerem a divatot, de tudom, hogy a 70-es évek stílusában ma már megmosolyognának. A farmerben még nem csalódtam, ráadásul vagány is." Zoli rádiós műsorvezetést oktat látássérült embereknek. „Nem tudom, mit jelent az, hogy szín. Azt mondják, több annál, mint hogy valami sötét vagy világos, de én nem tudom elképzelni. Ha látó lennék, biztos ez is másképp lenne, ahogy az egész életvitelem. Látó suliban tanultam volna, divatos cuccaim lennének, többet járnék el."

Tovább a teljes cikkre

Forrás: KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG