A félelem teljesen természetes emberi állapot, viszont ha már extrém méreteket ölt, az kihat az élet minden területére. A félelem kapcsolatban áll számos kognitív és érzelmi állapottal, mint az aggódás, szorongás, rémület, pánik, rettegés.
Négy alapvető félelemről beszélhetünk:
Túlzott közelségtől való félelem:
Mindenki biztonságra, védelemre vágyik, ezen vágyunk pedig az embertársainkhoz való kötődésre és együttlétre irányul. A közelséget hárító erő minden esetben félelem. Egy kapcsolatban félünk attól, hogy csalódunk, hogy elhagynak, sérülünk, hogy irányítani akarnak. Ennek elkerülése érdekében falakat húzunk, és nem engedünk másokat közel. Érzelmeink másokkal való megosztása segíthet, hogy kiteljesedjünk. Ne féljünk az érzéseinktől!
Magány, kételkedés, megromlott kapcsolatok- a túlzott távolságtartás eredményei. Képtelenek vagyunk közel engedni magunkhoz másokat, hiányzik az intimitás, az érzések az életünkből, nem tudunk kapcsolódni társainkhoz. Megerősödik bennünk a bizalmatlanság és érdektelenség. Tartsuk szem előtt, hogy tudatos odafigyeléssel képesek vagyunk változtatni a már kialakult helyzeten, eljutni egy mindkét fél számára kielégítő kapcsolatig.
A változás elkerülhetetlen. Még akkor is, ha hozzá vagyunk szokva a mindennapok rutinjához. A változás beindítja félelmeinket és arra késztet, hogy kilépjünk a megszokott komfortzónánkból. Az ismeretlentől való félelem leküzdése akarat kérdése. Egy idő után új ingerekre és kihívásokra van szükségünk. Légy nyitott! Kezdd kisebb lépésekkel. Az új élethelyzetek új lehetőségeket tartogatnak.
Az állandóság esetében a probléma forrása, hogy életed bemerevedik, a környezeti hatások leszűkülnek, ugyanazok az emberek vesznek körül, ugyanazt a munkát csinálod nap, mint nap. Hosszú távon mindez szorongást és extrém mértékű félelmet vált ki. Érdemes ilyen esetben önismereti tréningeken részt venni, olyan programokat szervezni, amelyek segítségével feloldódhatunk.
Forrás: LÉPÉSELŐNY