„Lehetnék akár Rómeó is...”Hír | 2014.12.22.
Kamaszként egy ideig sokkal magasabb voltam a kortársaimnál; ma is jól emlékszem a nyári táborra, ahol zsiráfnak csúfoltak. Interjúalanyomra várva az járt a fejemben, hogyan lehet ép lélekkel túlélni az iskolát annak, aki kilóg a sorból – de aztán rájöttem, a felnőttkori társas helyzetek még több kihívást tartogatnak. Köleséri Sándor azt választotta, hogy megmutatja magát: színészként, mások sorsát felpróbálva és stand up komikusként, akár saját termetéből, élményeiből viccet csinálva. Zsiráf-koromban nagyon jót tett volna egy vele való beszélgetés. Most is jót tett. „Munka közben” rég nevettem ennyit.
A honlapodon rögtön a neved alatt az szerepel: törpe. Ezek szerint ez nem tabuszó.
Főleg a színház miatt írtam ki, ha egy rendező ilyen karaktert keres: megtalálta. A másik, hogy ha „vállalom”, ha nem: törpe vagyok. Tény, hogy sokan pejoratívnak érzik a szót. A mesék miatt néha gonoszságot is társítanak hozzá. A faluban, ahol nem nőttem fel, szokás volt úgy fenyegetni a gyerekeket, hogy „elvisz a kis bácsi, ha rossz leszel”.
Hány éves korodig éltél ott?
Anyám 6 éves koromban úgy gondolta, jobb lenne speciális iskolába járnom, hogy ne érjenek bántások. Ezért a budapesti Mexikói úti iskolába íratott, ahol mozgássérültek tanultak. 8 évig hosszabb szünetekben mentem csak haza, anyám Tarcalról havonta egyszer tudott meglátogatni, sokba került az utazás. Az iskolában mindenkinek volt valami testi problémája, így nem lógtam ki a sorból. A felnőttek nagyon szerettek, más szülők, a tanárok, sőt a portás bácsi is rendszeresen hazavitt hétvégén, nyaraltam az osztályfőnökömmel Balatonon. Ma sokan visszaélésre gondolnak, ha ezt mesélem – ami az emberek fantáziáját minősíti.
Kisgyerekként, a faludban értek bántások?
Nem, nagyon szép időszak volt, igaz, nem tudom, mi lett volna az iskolában. De Tarcalon mindenki mindenkit ismert, nem voltam nagy csoda. Most, sokkal inkább, ha néha hazalátogatok. Nemrég bementem az ottani boltba, és a boltos azt kérdezte: „Itt vannak?” Mondom: „…itt”. „Mikor jöttek?”- kérdezi. „Én most…” És meddig maradnak?” „Amíg vásárolok, addig!” Kiderült, hogy jött egy vándorcirkusz a focipályára, azt hitte, velük vagyok.
Forrás: SZIMPATIKA
