„Legalább a mesék legyenek jók”Hír | 2015.02.12.
Koncz Erika élete a tetoválás, a rock and roll és a meseírás. A 35 éves mozgássérült lány azt vallja, nincs egészséges és fogyatékos társadalom: csak egyfajta társadalom van, amit sokféle ember alkot. Egy fénykép és egy rövid jellemzés alapján személyre szabott meséket ír bárkiről – a történeteiben azonban nincsenek „gonoszak”.
Erika születésekor agyvérzést kapott és mozgássérült lett. Családjában a kezdetektől csak mint problémát tartották számon. A nővére például gyűjtést szervezett egy ízben, hogy egy új, modernebb kocsit kapjon, majd az adományokkal együtt eltűnt. Édesanyja nem dolgozott, édesapja ugyan igen, viszont amit megkeresett, azt rögtön el is itta. Ilyenkor gyakran eljárt a keze és a verésre nem volt mentség, hogy Erikának anélkül is fájdalmai vannak.
„Apám azt mondta mindig, hogy menjél rendesen... mert 18 éves koromig tudtam járni, csak csípőficamos voltam és elég hülyén mentem, ilyen csámpásan... úgy szoktam mondani, hogy heavy metal-balett stílusban. Aztán ha nem sikerült, durr egy pofon.”
„Aztán voltam fogdában”
Ötéves korában került fel Salgótarjánból a fővárosi mozgásjavító általános iskolába. Azt mondja, a szülei ugyan meg akartak szabadulni tőle, mégis ez volt a legjobb dolog, amit tehettek vele. Itt nem számított, hogy furcsán jár, mert mindenki furcsán járt, inkább az volt a fontos, ki mennyire okos. És ő az volt.
Amikor 15 éves korában vége lett az általános iskolának, haza kellett költöznie, mert nem vették fel egyik pesti gimnáziumba sem. A szülei ekkor már persze örültek annak, hogy otthon volt, mert jól jött nekik a lányuk után járó emelt összegű családi pótlék és az ápolási díj.
Forrás: HVG.HU
