Hogy kerültél kapcsolatba az úszással?

2004 decemberében döntöttek úgy a szüleink, hogy a testvéremnek és nekem jót tenne, ha úsznánk. Én akkor 12 éves voltam. Heti kétszer jártunk nap végén, suli után. Három hét alatt, a nulláról tanultam meg úszni, három úszásnemben. Szerintem nekem könnyű volt, mert nincsenek lábaim, így nem kellett a lábaimat összehangolnom a kezeimmel. A szakmabeliek viszont pont azt mondják, így nehezebb. Egy alkalommal legyőztem apát. Azért arra, hogy tizenkét évesen legyőzöm a teljesen ép apámat, többen felkapták a fejüket. Akkor kezdtünk el utánanézni, hova lehetne profi szinten tartozni, így kerültem Zalaegerszegre. Heti öt napot voltam onnantól a medencében.

Integrált iskolába jártál?

Igen, mindig, mindenhova épekkel jártam. Iskolába, óvodába, egészen az érettségiig. Én ezt szoktam meg, nekem ez volt a természetes. A szüleim épnek neveltek, és úgy, hogy lehetőleg ne szoruljak soha senki segítségére. Nem tartom magam különlegesnek, és nem szeretem, ha úgy tekintenek rám.

Pedig különleges vagy. Iszonyú akaraterőd és kitartásod van, a londoni olimpia után még újra is kellett tanulnod úszni. Itt sokan elvéreztek volna.

Anyukám mindig azt mondta gyerekkoromban, nem akarja, hogy otthon üljek a tévé előtt, és boldogtalan felnőtt váljon belőlem. Szerencsére ma már tudom, hogy ez a veszély nem fenyeget. Jókor jött az életembe az úszás, ami pluszt adott, és amiben kiemelkedő lettem. Mindig elfogadtak a szüleim, így én is viszonylag könnyen tudtam elfogadni magamat és azt, hogy ebből a testből hozzam ki a legtöbbet. Igen, a műtét és az utána lévő időszak eléggé kikészített. A 2012-es londoni paralimpia szeptemberben volt. Előtte fél évvel derült ki, hogy leszakadt a válltartó tokom, és van benne egy ciszta. Műteni kellett, de úgy döntöttünk, nem műttetem meg magam az olimpia előtt, nem ezért dolgoztam éveken át keményen. Minden nap fájt, gyógyszereztem magam a versenyig, és mindennap jégakkuval aludtam. Minden edzésen ott voltam, nem nyavalyogtam, egyszerűen megpróbáltam kikapcsolni a fájdalmat. Sajnos, az olimpia nagy csalódás lett így, sokkal rosszabbul szerepeltem, mint vártam magamtól. A paralimpia után abbahagytam az úszást, elegem lett.

Tovább az eredeti cikkre és a képekre

Forrás: NŐK LAP CAFÉ