– Milyen volt a gyermekkora?

– Fájdalmas emlékeim vannak. A családom egy tanyán élt, a szüleim egyszerű parasztemberek voltak, akikkel semmilyen módon nem tudtam kommunikálni. Édesanyám sokat sírt, s én soha nem értettem miért, hiszen azt sem tudtam, hogy nem hallok. Igazság szerint csak sokkal később jöttem rá, mit is jelent mindez. Ötéves voltam, amikor Szegedre kerültem a siketek intézetének óvodájába, majd ott folytattam az iskolát, ám ötödikes koromtól már Egerbe jártam. Nem tudtam, miért kell költöznöm, azt hittem, valamit rosszul csináltam. Pedig az ok egyszerű volt: itt kisebb volt az osztálylétszám. Sokat sírtam és féltem, a tanáraim a beszéd alapjait kezdték el tanítani. Egy-egy hangot hosszú hónapokig gyakoroltam, s nem értettem, miért mondják, hogy nem jól csinálom. Gondoljon csak bele: egy halló gyerek kinézhet az ablakon, míg nekem a tanár száját kellett bámulnom 45 percen át, s még így sem mindig tudtam pontosan, miről is szól az óra. A ballagásomra jövet édesapám vonatbalesetben meghalt, így még nehezebb időszak következett, sok-sok lemondással.

– Miért akart tovább tanulni?

– Inkább csak álmodoztam róla. Az igazság az, hogy nem sok lehetőségem volt: asztalost, kárpitost Sopronban, lakatost Budapesten képeztek. Utóbbit választottam, de csak azért, mert szerettem volna látni, milyen az ország fővárosa. Jól döntöttem, hiszen életem egyik legszebb időszaka következett, amire nagyon büszke vagyok. Az iskola után a Ganz-MÁVAG-nál kezdtem dolgozni. Eleinte sokat piszkáltak, de a munkámmal sikerült bizonyítanom. Leírhatatlan öröm volt, amikor brigádtaggá fogadtak, s máig nem hiszem el, hogy egy alkalommal kiváló dolgozónak választottak...

– S meg is nősült.

– A nejemmel a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége fővárosi klubjában ismerkedtem meg. Ő is siket, de szép a beszédhangja, s tud szájról olvasni. Emlékszem, amikor bemutatott a szüleinek, féltem, hogy elveszítem. Kérdezték: mit akarsz ettől a férfitól, ám kiállt mellettem. Mára az anyósom szinte jobban szeret engem, mint őt...

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HEOL