KULCSprogram- a gyakorlati megvalósulás és szemléletformáló kommunikációs kampányHír | Szakmai cikk | 2013.10.02.

Ha az értelmi fogyatékos embereket érintő legaktuálisabb, legsürgetõbb problémát kellene megneveznünk, sokan – mind laikusok, mind szakmabeliek – elsõk között vágnánk rá: a lakhatás. Mi lesz az érintettel, ha a szülõk már nem lesznek? Meddig mûködhetnek még a korszerûtlen ellátási formák, a nagy létszámú intézmények? Milyen alternatívát kínálnak a civilek, és milyet a szociális ellátórendszer? Hogyan zajlik majd a kitagolás? Milliónyi a kérdés – konkrétum egyelõre annál kevesebb.

Az ÉFOÉSZ, azaz az Értelmi Fogyatékossággal Élõk és Segítõik Országos Érdekvédelmi Szövetsége e kérdés rendezésére évtizedek óta tesz lépéseket. Az ÉFOÉSZ egy 30 éves civil szervezet, 22 ezer taggal és az ország valamennyi megyéjében mûködõ helyi szervezettel. A szervezet küldetése a hazánk területén élõ értelmi fogyatékos emberek és családtagjaik társadalmi hátrányainak kiegyenlítése, érdekeik védelme, képviselete, emberi és állampolgári jogaik, társadalmi integrációjuk, szociális biztonságuk biztosítása, esélyegyenlõségük megvalósítása. Ezeken belül kiemelt cél az önálló életvitel, illetve az egyénre szabott lakhatási lehetőségek megteremtése. Az ÉFOÉSZ ezen célok érdekében indította el 2010-ben támogatott lakhatási modellkísérletét, a KULCSprogramot.

Az alábbiakban bemutatjuk, milyen szakmai elvek mentén és milyen gyakorlati tapasztalatokkal valósult meg a program. Mivel a program lényeges eleme volt a szemléletformáló törekvés, ennek megvalósulása érdekében a munkát kezdetektõl egy strukturált kommunikációs kampány kísérte. A cikk második felében a kommunikációs tevékenység folyamatának stratégiáját és eredményeit részletezzük.

A KULCSprogram

"Ki legyen írva a nevem a postaládámra." "Legyen saját csengõm." "Nekem kelljen befizetnem a csekkeket." "Legyen saját kulcsom az otthonomhoz." Konkrét, személyes kívánságok ezek olyan emberektõl, akik nagy létszámú intézményekben élnek. Jelenleg bentlakásos szociális intézményi ellátásban 19 471 fõ részesül, közülük 17 467 fő ápoló-gondozó intézményi ellátásban, 2 004 fõ pedig rehabilitációs intézményi ellátásban. (A KSH 2009. évi adatai alapján. In "Stratégia a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról, 2011–2041") A jelenlegi nagy létszámú intézmények sok esetben a település szélén, rosszabb esetben az országhatáron, izoláltan, korszerûtlen épületekben működnek. (A nagy létszámú intézmények korszerűtlen működéséről és átalakításának szükségességéről lásd többek között Verdes (2009).)

Az önálló életvitel lehetõsége mint alternatív szociális szolgáltatás egyelõre nem jelent meg az érintettek számára elérhetõ lehetõségek között, így azok számára, akiknek egyéni szükségletei és igényei az önálló életvitelt indokolnák, a fentiek igen fontos, szimbolikus célok lehetnek. Amikor az ÉFOÉSZ elindította saját támogatott lakhatási modelljét KULCSprogram néven, nem véletlenül választotta tehát ezt a jelképes tárgyat a névadáshoz. Segítségével a résztvevők egy új, egyéni szükségleteikre szabott, önállóbb élethez kapnak kulcsot.

Szakmai alapelvek

A KULCSprogram legfõbb célja kezdetektõl egy olyan lakhatási forma létrehozása értelmi fogyatékos személyek számára, amely a leginkább közelít a többségi társadaloméhoz. A mûködtetés legfontosabb alapelve a személy szükségleteinek és akaratának megfelelõ támogatás biztosítása – se több, se kevesebb. Az egyénre szabott támogatásoknak és szolgáltatásoknak képessé kell tenni az egyéneket, hogy saját otthonaikban éljenek, közösségükben értelmes, hasznos tevékenységekben vegyenek részt, és meghozzák saját életükkel kapcsolatos döntéseiket. Így tehát ez a támogatási-szolgáltatási forma nem egy automatizmusokon alapuló segítségnyújtás, hanem az igényekhez illeszkedõen rugalmas, akár napi szinten változó természetû és intenzitású, valamint kiemelt eleme a képességek fejlesztése, a mindennapi teendõk elvégzésére való ránevelés. Ezért is használjuk a programban a "mentor" (nem pedig például a segítõ, gondozó) kifejezést az önállósodó érintettek életét támogató szakemberre. (Az egyéniesített szolgáltatásról és a támogatás alapelveiről lásd még Kovács (2011).)

A közösségi életmód kialakításának másik legfontosabb tényezõje tehát a szakképzett dolgozók biztosítása, akik az egyénesített támogatásról gondoskodnak. A rehabilitációs szemlélet ennek a szakmai munkának az egyik kulcsmomentuma: "megmutatom, megcsináljuk együtt, te megcsinálod egyedül." A mentor feladata, hogy képessé tegye a lakókat a mindennapi életben elõforduló és a mindennapi életet megkönnyítõ kompenzációs technikák elsajátítására, legyen szó akár sütés-fõzésrõl, házimunkáról, bevásárlásról, pénzkezelés, önellátásról, vagy akár nagyobb döntések meghozataléról.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: Gyógypedagógiai Szemle