50 legjobb festményéből nyílt kiállítása a 23 éves Sárközi Szabolcsnak a Független Városi Szövetség Magyar Egyesület szegedi helyiségében (Fő fasor 9.). Először 2004-ben írtak az üllési fiúról, aki születése óta gyermekbénulásban szenved. Nem tud járni, és a kezeit se tudja használni. 2000-ben kezdett el festeni: az orrával.

A családot az elmúlt két év sem kímélte: meghalt Szabolcs apukája és nagymamája. A szép nagy udvarral rendelkező házban Szabolcson kívül anyukája és testvére lakik. Az udvar hátsó szegletében állatkert „működik": a festésen és a számítógépezésen kívül a fiú az állatokat szereti a legjobban – a kutyán és macskákon kívül papagáj, gerle, aranyfácán, nyulak és mosómedve teszi színesebbé az életét. A házban egy pinty fütyül, a terráriumokban óriáscsigák élnek.

– Decemberben egy zsombói pártól vadkacsapárt kaptunk – számolt be az új családtagokról Sárköziné Erika, miközben fia az időképet bújja: évek óta ő számol be az internetes portál szerkesztőinek az aktuális üllési időjárásról. Kedd délelőtt napos idő volt, és Szabolcs arca is ragyogott a derűtől: láthatóan büszke arra, hogy festményeiből kiállítás nyílt. Kérték, hogy rajzoljon valamit, mondták neki, hogy nem kell befejeznie, hiszen anyukája elmondása szerint Szabolcs inkább reggel szeret dolgozni. – Félmunkát nem végzek – jelenti ki határozottan, majd világoskék, szürke és okkersárga festék kikeverését kéri anyjától. Alig negyedóra alatt kész az újabb mű: égbolt, hegyek, homok.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: MEOSZ