A halláscsökkenésnek különböző fokozatai vannak az enyhe nagyothallástól a siketségig. Még viszonylag nagymértékű hallásvesztés is jól korrigálható hallókészülékkel, de az egyes szintek között jelentős különbségek vannak.
A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) adatai szerint Magyarországon a lakosság 10 százaléka, közel egymillió ember küszköd valamilyen hallásproblémával. Körülük 60 ezren siketek, 300 ezren pedig súlyosan nagyothallók.
A nagyothallás és a siketség között azonban jelentős különbségek vannak! A halláscsökkenés fokozatait az úgynevezett audiogram adatai szerint lehet elkülöníteni. A hallásspecialista a hallásvizsgálat eredményét az audiogramon rögzíti. Az eredményül kapott grafikon azt szemlélteti, hogy egy-egy frekvencián melyik az a leghalkabb erősségű hang, amelyet a vizsgálaton résztvevő személy még éppen képes meghallani, tehát, hogy mennyire hallja jól különböző hangmagasságokon az adott hangokat. Ezt a leghalkabb értéket hallásküszöbnek is nevezik.
A hangerőt decibelben (dB) mérik, ahol a 0 db jelképezi a tökéletes hallást (ilyennel senki sem rendelkezik). Eléggé leegyszerűsítve, minél magasabb fokú a hallásvesztés, annál erősebb hang kell ahhoz, hogy egyáltalán meghallja az érintett.
Ha a hallásvesztés enyhébb fokú, azaz bár nem minden erősséget és terjedelmet, de valamennyit hall, van hallásmaradvány, az például hallókészülékkel, vagy implantátummal korrigálható, bizonyos esetekben fejleszthető. A halláscsökkenés mértékével azért is fontos tisztában lenni, mivel a különböző fajtájú hallókészülékeket különböző fokú halláspanaszokra optimalizálják.
Forrás: HÁZIPATIKA