A „Gurulunk” program gondolata és megvalósítása Orbán Imre és Nagy Imre nevéhez fűződik, akik életük ötödik évtizedében kerültek kerekesszékbe. Amikor szembesültek a ténnyel, elhatározták, hogy korábbi életüket nem adják fel, csak átalakítják.

Az alapítók 2007-ben találkoztak a Hátrányok Dacára Alapítvány zánkai Életmód- és Sporttáborában, amely a kerekesszékben élő, elsősorban alsó végtagbénult emberek rehabilitációját hivatott segíteni. A zánkai tábor során elsajátított technikák nagyszerűen működtek a hétköznapi életben, így jött az ötlet, hogy a pihenés és semmittevés helyett rendszeres sporttevékenységbe kezdjenek.

Elhatározták, hogy hosszabb-rövidebb túrákat szerveznek Magyarország legszebb tájain, majd idővel külföldön is. Mára a résztvevők között nem csak kerekesszékesek vannak, többen handbike-kal teszik meg a sokszor több mint tíz kilométeres távot.

A kezdés után nem sokkal csatlakozott a „Gurulunk”-hoz a székesfehérvári Alternatíva Egyesületből Tarsoly Márta és Beke Viktor, valamint a Hátrányok Dacára Alapítvány (HDAC) képviseletében dr. Lelik Ferenc. A társaság nyitott programjában bárki részt vehet – legyen az ép vagy sérült –, aki tenni akar egészségéért, szabadidejének hasznos eltöltéséért. Az elmúlt években Krakkóban és a wieliczkai sóbányában, a Börzsönyben, a Vértesben, Szentendrén, Visegrádon és a jeli arborétumban is jártak.

Tavaly megrázó veszteség érte a csapatot, rövid betegség után elhunyt az alapító tag Nagy Imre. Lánya, a szintén kerekesszékes és aktív Gurulunk-tag Kelemen-Nagy Annamária így emlékezik vissza édesapjára: „Példát mutatott, hogyan lehet a hátrányosnak vélt helyzeteket pozitív tanulságként feldolgozni, vagy hogyan lehet Esztergomban önfeledten, megfeledkezve minden bajról tizennégy kilométert gurulni kerekesszékkel. Tudta, hogyan lehet közös programot szervezni kerekesszékes és ép – ahogy ő nevezte – „talpas” embereknek anélkül, hogy a másság gondolata bármelyikükben felmerülne.”

Tovább a teljes cikkre

Forrás: KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG