Kerekesszékkel táncolóHír | 2012.09.21.
"Cseresznyefasoron át jutok a gyönyörű budakalászi kertbe. Szürke macska kísér be, majd a teraszon ölembe ül. Másik kettő – egy-egy szfinx – díszíti a lépcsőt. Jó helyre jöttem. Holló András, a házigazda fogad, felesége és hat-, hétéves gyerekei éppen táboroznak. Ő kerekesszékével nem tudott velük menni. Táncot tanított, mielőtt baleset érte – és azóta is ugyanezt teszi. Engem a hogyan izgat. De miután beszélgetni kezdünk, már azt érzem természetesnek, hogy nem adta fel hivatását. Egészséges ember ül velem szemben, aki ráadásul olyan karizmával rendelkezik, mint kevesen."
Csodálatos ez a hely…
Anno azért mentem Kertészeti Egyetemre, amit itt látsz. Régóta ez a családom lakóhelye. ’99-ben, 29 évesen megházasodtam, és a feleségem nagyapja, Makovecz Imre építette át nekünk a házat – azért egyszintes, mert nem engedélyeztek emeleteset. Nem tudtuk, hogy ez ilyen hasznos lesz egyszer.
Hogyan lettél kertészmérnökből tánctanár?
Sráckoromban utáltam a diszkózenét és az arra való rángatódzást. Rossz élmények is értek: felkért egyszer egy lány, majd ellökött, és közölte, hogy velem még lassúzni se lehet. Máig emlékszem rá. Egyetemistaként az unokatesóm hívott el társastáncra, mondtam, hogy kizárt. Azóta táncolok. Komolyabban egy táncos barátnőmmel kezdtem el, versenytáncoltam is, de abbahagytam. Az élmény érdekelt, nem a verseny. Viszont zavart, hogy a barátaimmal nem tudok együtt bulizni. A Kertészetin bekerültem egy ökumenikus, önszerveződő társaságba, csupa kereső fiatal közé, velük szerettem volna megosztani a tánc eufóriáját: elkezdtem őket tanítani. Már itt látszott a két vezérfonal az életemben: az Istennel való kapcsolatom és a tánc. Döbbenetes, honnan hova juttattak. Egymás után jöttek a felkérések tánctanításra – később koreográfiák készítésére is. Így csöppentem egy társaságba Máriaremetén: ők kértek, indítsak ott tánciskolát. Mára a gyerekeik is becsatlakoztak, plusz másik hat helyen tanítok.
Forrás: SZIMPATIKA
