Csillaghegy csendes kertvárosi utcájában keresem riportalanyomat, akiről nem sokat tudok, csak hogy kerekesszékből javít motorkerékpárokat, mióta egy balesetben lebénult. Honlapján erről nem ír; örökös garanciáról, referenciamunkákról szólnak a sorok, ahol beépített lejátszóról végtelenítve szól a Valahol a szivárványon túl Israel Kamakawiwo'ole előadásában. Tartalmas múlt van mögötte a szakmában: átépítések és tuningmunkák, motorok és autók hosszú sora.

A megbeszélt címen Fáncsi György felesége nyit ajtót, majd a garázsba vezet, ahol férje vár. Szűkszavú levélváltásainkkor valamiért középkorú, pocakos, olajos szakállú szerelőt képzeltem magam elé, ehelyett fiatal, életerős férfi néz rám a székből. Egy pillanatig átfut az agyamon, hátha csak György melósa tréfál meg azzal, hogy beleült a főnök székébe, de mire ezt végiggondolnám, már túl vagyunk a bemutatkozáson. Szombat van, sehol egy melós vagy ügyfél. Csak magunk vagyunk.

A szervizként használt garázs nem nagyobb, mint egy átlagos kertvárosi házé: jó ha van harminc négyzetméter. György a közepén ül, egy csővázas szerkezet kerekén pihenteti kezét. Az egyelőre félkész jármű egy huszonvalahány lóerős gokart lesz. Speciális darab, magának építi. Azt mondja, jól jön majd nyáron, amikor a barátokkal összejönnek gokartozni. Most a full kézi vezérlésen dolgozik, még ki kell találnia, hogyan rögzítse majd a lábait, máskülönben össze-vissza repkednek majd a kanyarokban. Addig sincs hobbi nélkül, mig nincs gokart - handbike-ozik, jet-skizik, úszik és quadozik. "Bármit szívesen sportolok, amit így, köldök alatt bénult testtel űzni lehet", mondja, majd megkér, fogjak magamnak egy széket, és üljek mellé. Tudja jól, elsősorban az érdekel, hogyan képes valaki az ő korlátaival megmaradni a szakmában. A történet mégis úgy kerek, ha egészében nézzük.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: TOTALBIKE