A kísérleti jellegű képregény minden szereplőjét egy-egy karika jelöli, mindegyik kicsit más textúrájú a könnyebb megkülönböztetés okán. Párbeszéd azonban nincs, a tervező a képek felismerésére helyezte a hangsúlyt a projekt során, hozzásegítve a vak embereket is a látók számára oly természetes vizuális befogadáshoz. A kétszereplős sztori ennek megfelelően egyszerű, az élet legfontosabb, látó és látássérült által egyaránt ismert dolgairól szól, mint találkozás, szerelem, születés, halál.

Tovább ez eredeti cikkre és a képekre

Forrás: SZUBKULTÚR BLOG