Ismeretlen küldött könyvet Varga Katalin Eszternek a bentlakásos rehabra. A lánynak három hónapnyi fekvés után még a felülés is borzalmas fájdalmakkal járt. Intenzív gyógytornával igyekeztek őt visszahozni az életbe. Sírt, küzdött, élni akart. Csontjai már összeforrtak, de a gerincsérülés soha nem gyógyul. Nem érezte többé a lábait.

„Minden megvalósulhat!” – ezt üzente a könyv. Kata igyekezett megmaradni nőnek, embernek. Betegágyban, kerekes székben nem volt könnyű. Egy évig tanulta. Ahogy fogalmaz, kiscsikó volt az Országos Rehabilitációs Intézetben, huszonegy éves. Adrienn, egy idősebb beteg segített. Nem szóval, inkább a puszta lényével, hogy szép volt a haja, magabiztos a megjelenése. Hogy méltósággal viselte az elviselhetetlent.

Katával egy belvárosi kávézóban találkozunk. Vörös haj, kék szem, szolid smink, mosoly. Karján halvány hegek. Balesetéről keveset, nem szívesen beszél, azt mondja, sebeket téphet fel.

Kiegyensúlyozott, bohém lány. Ahogy ő fogalmaz, „ízig-vérig nő, aki él-hal a piperékért”. Szeret bulizni, legutóbb Rihanna-koncerten tombolt, táncolt a kerekes székben.

Mocorog a mobilja az asztalon, és a Csillagok háborúja szőrös Csubakkája bőg belőle. Kinyomja a hívást, nevetve magyarázkodik: – Ő az én instant háziállatom. Nézd, egy kínai lap is írt rólam – mutatja a mobiltelefonképét.

Negyven ország médiuma számolt be Kata nagy győzelméről, arról, hogy ő Magyarország első kerekes székes szépségkirálynője.

A lány egy közösségi oldalon talált a Miss Colours versenyre, jelentkezett. A rendezvény ötletgazdája szintén mozgássérült. Kazány Tibor, egy kerekes székeket gyártó cég tulajdonosa. Ő is balesetben sérült meg, a versennyel az volt a célja, hogy bemutassa: a mozgássérült nők, emberek ugyanolyan értékesek és fontosak lehetnek, mint bárki más.

Kata győzött, fejére került a korona. Most az a feladata, hogy felhívja az emberek figyelmét a mozgássérültek eredményeire, az akadálymentesítés fontosságára.

Teszi is a dolgát: – Néhány pláza mozgássérültvécé-jének az ajtaja befelé nyílik. Hogyan férnék el benne a kerekes székemmel? Felhívtam az egyik hivatalt, hogy elintézzem az ügyemet. Mondták, jelenjek meg személyesen. Kérdeztem: akadálymentes az épület? Ja, nem, ez volt a válasz – meséli egy szuszra.

Azt mondja, sok helyütt nem törődnek a mozgássérültekkel az üzletek, közintézmények. Ha látszólag figyelnek is rájuk, akkor meg túl meredekre építik a rámpát. Van, hogy bejut az épületbe, de az emeleti helyiségek már megközelíthetetlenek.

Feszült, kipirul az arca, aztán felenged: – Ez az én utam – mosolyog. 
Viccelődünk kicsit az amerikai szépségek unt frázisával, de Kata nem a világbékéért küzd. Annál nagyobb a terhe.

Négy éve, egy novemberi estén bécsi üzleti útról ért haza, kora este hullafáradtan esett az ágyba. Hitelügyintéző volt egy autókereskedésben, főnökét kísérte el a tárgyalásra. Túlhajszolt volt, és nagyon fiatal. Barátnői felhívták és figyelmeztették, hogy korábban megígérte: elviszi őket egy rendezvényre. Ellenkezett, végül beadta a derekát. Bedobott néhány kávét, több doboz energiaitalt, és nekivágott. Csúszós volt az út, talán figyelmetlenségből kicsit gyorsabban is hajtott a kelleténél. Valaki az Árpád hídon eléjük vágott, Kata félrerántotta a kormányt, és a kocsi villanyoszlopnak csapódott. 

Tovább a teljes cikkre

Forrás: 168 ÓRA