Kezdem a jóval, mert azért alapvetően valami nagyon jónak voltam részese. Júliusi kánikulában, nordic walking tanfolyam után rohantam a Batthyány térre, hogy két sporttárshoz csatlakozva együtt fussunk a csapat elé dél-Budára. Jó hangulatban telt az út minden métere. 7 nap futás után is töretlen jó kedvvel és energiával, viccelődve haladt a csapat. Többen bringán kísértek minket és több helyen hideg vizet hoztak nekünk a meghirdetett útvonalon várva érkezésünkre, és ez a korábbi napokon is hasonlóképpen történt. A Lágymányosi-hídtól már mindannyian az egyen zöld pólóban futottunk, volt is ereje a maroknyi, mégis látványos csapatnak. Autók dudáltak nekünk, a gyalogosok integettek és jó utat kívántak, pedig fogalmuk sem volt miért is futunk. Így értünk a Margit-szigetre, ahol a Down-szindrómásgyerekek és szüleik vártak bennünket. Csabának 7 nap folyamatos futás után is volt még annyi ereje, hogy ölbe kapja és hátára vegye a gyerekeket, akik lelkesen kiabálva futottak elé. Rengeteg fotó után végül összegyűltünk az egyik étteremben, ahol hideg dinnye és jó kis jeges limonádé várt minket, valamint a hideg zuhany, amikor az összegzés keretében kiderült, hogy a 3 millió forintos célból mindössze 200.000 Ft-ot, igen, csak kettőszázezer forintot sikerült összegyűjteni.

Sok vagy kevés? Tisztelet mindazoknak akik adtak, és ez nagyon sokat jelent! De én nagyon szégyelltem magam… Szégyelltem azt, hogy a magára és összetartására oly „büszke” futó társadalom ennyit tudott csak felmutatni. Nagyon sokan osztották meg az eseményt, sokan beszéltek róla, de úgy látszik a tettekig csak nagyon kevesen jutottak el. És ez a futók létszámában és az adomány összegében is látszik. Számomra érthetetlen, hogy azok az emberek, akik közül több ezren fizetnek 10.000 Ft-ot egy 2 órás félmaratoni versenyért, vagy 70.000 Ft-ot egy 4 napos Balaton kerülő futásért, nem beszélve arról a több tucat csapatról, akik váltóban futják évről évre körbe a Balatont egy szuszra, azok, pár ember kivételével, egy kilométer erejéig sem voltak képesek csatlakozni egy jótékonysági futáshoz, vagy adni 1000 Ft-ot önzetlenül egy jó cél érdekében. Senki ne értsen félre, nem a szervezett versenyek ellen szólalok fel és nem akarok senkire mutogatni. Mi sem hirdettük ezek szerint eleget az eseményt, én is csak 20 km-t futottam az 510-ből, azt is csak már amikor „helybe” jött a csapat, de tettem valamit az ügy érdekében és erre kérek mindenki mást is. Adománnyal is támogatja a Sarkcsillag Sport bolt a CsodaKertet, reméljük sokan fognak minket túllicitálni. 

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SARKCSILLAG SPORT BOLT