Jótékony videojátékokHír | 2015.01.16.
Bár sokan kárhoztatják őket, immáron többszörösen is bizonyított: a virtuális játékoknak számos pozitív hatása van, az orvosok gyakran a gyógyászatban is használják őket. Egy új terápiás módszer az autisták szociális és kommunikációs fejlesztésében nyújt hatékony segítséget, elősegítve a felügyelet nélküli önálló élet lehetőségét.
Újfajta terápiával segíthetik az autista vagy krónikus szorongásban szenvedő embereket: egy csoport amerikai tudós és pszichiáter felfedezte, hogy a modern videojátékoknak nem csupán hátrányuk, de számos előnyük is lehet, különösképpen akkor, ha speciális terápiás keretek között használják őket.
A Texasi Egyetem BrainHealth (magyarul "Agy Egészség") Központjának szakemberei úgy vélik, hogy a külön orvosi célokra kifejlesztett játékprogram virtuális valósága nagymértékben javíthatja az autizmus spektrum zavarban szenvedők kognitív képességeit.
Dr. Sandra Bond Chapman, a kutatóközpont vezetője szerint ha a programban résztvevők egy biztonságos, a valós világ fenyegetéseitől mentes virtuális játékkörnyezetben gyakorolhatják a társas kapcsolatok kialakítását, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen bennük a szociális interakciók okozta félelem és szorongás, ugyanakkor hatékonyan növelheti az önbizalmukat - ezáltal pedig jóval nyitottabbak lesznek az emberi kapcsolatokban, fejlődhetnek a kommunikációs valamint a vizuális keresési képességeik.
Chapman szerint a játékprogram nagyban hasonlít a hagyományos szerepjáték terápiákhoz, ahol a páciensek orvosaikkal gyakorolnak különböző társas kommunikációs fejlesztő gyakorlatokat. A különbség, hogy a virtuális világban egyszerűen változtatni lehet a helyszíneket, a szereplőket, ezáltal a szerepjáték jóval valóságosabbá válik.
A játék lehetőséget nyújt arra, hogy az autista páciensek olyan helyzetekben vegyenek részt, amelyek a valós világban is bármikor megtörténhetnek: ilyen lehet például a szomszéddal való beszélgetés, a vitás helyzetek megoldása, a vásárlás vagy akár egy állásinterjú.
A program technikai oldalról is igyekszik minél tökéletesebben másolni a valóságot, a virtuális szereplők kinézetét is alakítani lehet, valamint a karakterek mimikája, a valós idejű arckövetés segít az arckifejezés-felismerő képességek fejlesztésében. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: a programmal nem akarják a hagyományos terápiát helyettesíteni, az inkább a jól bevált kezelés kiegészítőjeként szolgál.
Forrás: NÉPSZAVA
