Jessie Huggett, Down-szindrómás táncos: Hogyan lett a szenvedélyem a munkám?Hír | 2015.01.17.
A 24 éves Down-szindrómás táncos, Jessie Huggett elmeséli, hogyan talált önmagára a táncban, és hogyan érte el kitartó munkával, hogy azzal kereshesse a kenyerét, amivel a legszívesebben foglalkozik.
Mindig is táncos szerettem volna lenni. Az emberek azt mondták, belőlem sosem lesz táncos, de nem hittem nekik, mert tudtam, hogy képes vagyok rá. Tudtam, hogy a tánc a szenvedélyem, és tudtam, hogy a szenvedélyemen keresztül tudom hallatni a hangomat.
Kiskoromban kezdtem táncolni. Táncórákra jártam, ahova a szüleim írattak be, de ez nem volt jó, mert pontosan kellett követnem az időzítést, pontosan kellett tartani a ritmust, és nekem ez nem jött be.
Később aztán a szüleim találtak egy olyan tanárt, aki mindenféle mozgásra nyitott volt. Olyat, aki azt gondolta, minden mozdulat jó mozdulat. Tőle vettem táncórákat és vele tudtam dolgozni a saját természetes mozdulataimmal. Először sok minden küzdelmet jelentett számomra, mint a tánc is. Középiskolában sokan elítéltek és megbélyegeztek, mert Down-szindrómás vagyok, mert más vagyok. Sok ilyen helyzetbe kerültem. És ez mind kihívás volt; anyunak kellett a jogaimért harcolnia. Azóta harcol a jogaimért, amióta csak megszülettem. Ez kemény munka és inspiráló hatással van rám!
Tudtam, hogy szeretek táncolni és egy olyan helyet kerestem, ahol hallathatom a hangomat, de először nem találtam meg. De rájöttem, hogy a tánc az, amit szeretek, ezért kitartóan táncoltam tovább. Találtam mentorokat, akik segítettek nekem, befogadtak, és együtt kreatív közösségeket alkottunk. Táncoltam egy női tánccsoportban, a Dandelion Dance-ban. A csoport 13-17 éves fiatalokból áll, akik a társadalmi egyenlőtlenség számukra fontos kérdéseivel foglalkoznak. Olyan társadalmi kérdésekkel, mint a befogadás, az éhezés, a nők jogai. A Dandelion művészeti vezetője Hannah Beach, aki bátorított, hogy állítsam össze első táncműsorom koreográfiáját, amelynek címe VAGYOK. A VAGYOK arról szólt, hogy milyen érzéseket kelt bennem, hogy Down-szindrómával élek. A darabot bemutattam a szenátus előtt, konferenciákon és egyetemeken. Még a Jane Cameron díjat is megkaptam, mint Down-szindrómás művész. Filmet készítettek rólam és Ontario több iskolájában adtam elő a táncról és a befogadásról.
Forrás: DOWN BABA
