A siketek iskolájában nem tanulhatnak jelnyelvet a gyerekek, ez az Ön idejében is így volt, ma is így van. Milyen gyakorlatnak tartja ezt?

Kevesen tudják, hogy a siketeket nevelő iskolákban a jelnyelven való oktatás még nem megoldott. Minden kisgyermeknek szájról olvasva kell megtanulnia, számára idegen nyelven, vagyis magyar hangzó nyelven a matematikát, történelmet, irodalmat. Mivel a gyógypedagógusok nem tudnak jelnyelven tanítani, ezért nincs közvetítő nyelv. Így viszont a siketek magyar nyelven történő írása, olvasása nagyon alacsony szinten marad. Az a tudás, amellyel kijönnek az általános iskolából, nem elegendő arra, hogy továbbtanuljanak. Amerikában egy siketből bármi lehet, még jelnyelvi egyetemük is van. Szomorú, hogy nálunk még van olyan gyógypedagógus, aki azt is megkérdezi, hogy egy siketnek minek érettségi. Sajnálatos módon a szájról olvasós módszerrel még az érettségiig sem tudnak eljuttatni minket. 2017-re ígérik a kétnyelvű oktatás bevezetését, így addig fejlődés sem várható.

A 2011-es népszámlálás adatai siralmasak. A siketek 4 százaléka felsőfokú végzettségű, érettségije 11 százalékuknak van. Ön melyik általános iskolába járt és hogyan próbálták tanítani a kommunikációra?

A siketek iskolájában tanultam 3. osztályos koromig, ahol még a körülöttem lévő pedagógusok sem tudtak velünk kommunikálni. Szabad kommunikáció csak a gyerekek közt működött, jelnyelven. Mindenáron a hallásunkat akarták nevelni, ami többségünknek nem volt. Rengeteg idő ment el a hallásfejlesztéssel és a hangok képzésének megtanulásával, miközben nem volt eszköz a tudás átadására. Én sem kaphattam meg a jelnyelvet. Sem tudást, sem biztos nyelvi kompetenciát. Amióta állandó tolmácsom van, rengeteg dologgal szembesülök, amiről csak érzéseim, benyomásaim voltak.

Jelnyelv nélkül hogyan beszélget egy halló szülő a siket gyerekével?

Míg Amerikában hallónak, nem hallónak tanítják a jelnyelvet, nálunk azt mondják a halló családban születő siket gyermek szüleinek, hogy meg se próbálják a jelnyelvet használni, mert akkor a gyermek nem tanul meg beszélni és nem lesz olyan, mint a hallók. Ez nagyon súlyos következményekkel jár. A gyermek és szülő soha nem fog tudni egymással úgy beszélni, ahogy ez egy halló családban van. A siket gyermek 3 évesen bekerül egy "intézménybe", de egészen odáig, addig a 3 évig mi van? És mi lesz utána? Hova vezet az, hogy nincs vagy csak nagyon korlátozottan kommunikáció? Óriási lesz a lemaradása a korosztályával szemben (ezzel kapcsolatban lásd "Több lehetőség" című keretes írásunkat).

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HR PORTAL