A legtöbb tárgyat tipikus fejlődésű kortársaival együtt tanulta, néhányat – például a geometriát – gyógypedagógus segítségével, külön órákon, de a tananyag és a követelmények ugyanazok voltak, mint a többieknek. A jeles érettségi után a következő állomás a főiskola, ahol egy olyan programban vesz részt, amely a tanulási nehézségekkel élők számára teszi lehetővé a középiskola utáni továbbtanulást. Egy négy éves képzést szeretne elvégezni, hogy a fogyatékossággal élők hivatásos érdekképviselője lehessen.

Az már nem olyan ritkaság, hogy Down-szindrómás diákok elvégzik a középiskolát, de normál érettségit még nem sokan tettek a fővárosban. Madison azonban nem csak tanulmányi téren ért el rendkívüli teljesítményt, hanem rengeteg barátot is szerzett.

– Sokkal népszerűbb, mint én – vallotta be Zach, a testvére, hozzátéve, hogy gyakran jött haza az iskolából úgy, hogy megint egy új barátot szerzett – A vidámsága ragályos.

 – Igen, sokkal több barátom van, mint az öcsémnek – erősítette meg Madison is.

Amikor megszületett, a szüleinek azt mondták, hogy járni ugyan megtanulhat, de írni és olvasni talán sosem. Ők azonban nagyon elszántak törekedtek arra, hogy ugyanolyan lehetőségeket biztosítsanak neki, mint amit más gyerekek is megkapnak. Hamar rájöttek, hogy Madisonnak meg is van a szorgalma hozzá, hogy ezekből a lehetőségekből kihozza a maximumot.

– Egyszerűen soha nem adja fel – mondta az anyja.

Madison általános iskola óta mindig tipikus fejlődésű társak közösségébe járt. Harmadikban az anyja kérésére évet ismételt, mert az első osztályában nem alakultak megfelelően a barátságai. Így került egy osztályba a két évvel fiatalabb öccsével és annak ikertestvérével.

– Felnyitotta a szemünket, hogy mi minden lehetséges – nyilatkozta a középiskola igazgatója, Kimberly Martin. – Nem szabad csak a minimum teljesítésére törekednünk. Minden diákot ösztönöznünk kell, hogy a tőlük telhető legjobb teljesítményt nyújtsák – mindegy, milyen “címkéjük” van.

Erin Doherty, aki szintén ezen az évfolyamon végzett, azt mondta, Madison előtt nem találkozott még olyan kortársával, akinek tanulási nehézségei lettek volna. Hamar összebarátkoztak, és Erin most annak a “Best Buddies” nevű szervezetnek a helyi vezetője, amely fogyatékossággal élő és tipikus fejlődésű diákok barátkozását támogatja.

– Már az első találkozásunkkor nagyon jól éreztem magam Madisonnal – mondta Erin. – Nem minden középiskolásnak adatik meg, hogy megismerhessen egy olyan embert, mint ő.

Zach és diáktársai felvilágosító kampányt vezettek az iskolában, hogy elérjék az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatos gúnyolódás megszűnését és a bántó kifejezések elhagyását. Diákgyűlést is tartottak, ahol Madison elmondta, miért olyan bántó, ha az emberek így beszélnek.

– A legnépszerűbb gyerekeket láttam ebben az iskolában megváltozni három év alatt, pusztán attól, hogy találkoztak Madisonnal – mondta az anyja. – Meggyőződésem, hogy jobb emberekké váltak: együttérzőbbek, megértőbbek és türelmesebbek lettek.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DOWN BABA