-  Mikor kezdett úszni?

- Már öt éves koromban elkerültem otthonról, a szülői háztól. Az általános iskolát a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban végeztem Budapesten. Itt, a tornaórák keretében ismertettek meg az úszással, heti két nap uszodás tornaóra volt. A kezdeti szárnypróbálgatások meghozták a kezdeti sikereket is. Kezdetben házi versenyeken, gyermekversenyeken, majd országos bajnokságokon vettem részt, később nemzetközi versenyeken. Európa –bajnokságon, Világbajnokságon, Paralimpián.

- A sport mellett tanulni is volt ideje, hiszen nálunk a Rehabjobnál informatikusként jelentkezett.

- Az általános iskola után leérettségiztem és a SZÁMALK Konzultációs Központjában középfokú szoftverüzemeltetői szakot, majd a felsőfokú gazdasági informatikus szakot végeztem el. Ezen kívül a Fitness Akadémián a Sportedző és Oktatói Szakot. Megszereztem a Budapesti Úszószövetség versenybírói képesítését is.

- Az írás nehezített az Ön számára. Sokkal nehezebb lehetett így tanulni! Hogyan tudott lépést tartani, jegyzetelni?

- Nem okozott nehézséget az írás. Vállal meg tudom fogni a tollat, ceruzát és jegyzeteltem az órákon, mint a kisangyal. Ha hiányosság keletkezett azt elkértem osztálytársaimtól. De ezzel mindenki így van.

- Feltételezem, hogy nem csak a tanulás területén kellett nehézségekkel, komoly problémákkal megküzdenie. Tudna erről pár szót mondani!?

- A fogyatékossággal élés összességében megerősített. Pozitív gondolkodást, hozzáállást, küzdeni akarást és küzdeni tudást adott. Persze voltak negatív élmények, elutasítások is – diszkriminatívak is és fájó pontok, de ezek hozzátartoznak az életünkhöz. Sajnálatos módon nem csak a sérültekéhez, de az egészséges emberekéhez is sokszor. Sokan az ilyen dolgokat halálos kudarcként élik meg és ennek megfelelően túlzóan fogalmaznak is, ha erről beszélnek, túlzó kijelentéseket tesznek. De épp ezek az „élmények” ,amik meg kell, hogy erősítsenek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenki nyugodjon bele a bántásokba. Fel kell állni – akár a padlóról is -, előre tekinteni, továbblépni, az újat keresni és megtalálni. Ezért a sport szerintem különösen fontos a számunkra.

Forrás: REHAB BLOG