Ma már 8000 tagot számlál a csoport. Eddig kereken 220 rászoruló családnak, azaz 1030 embernek tették lehetővé, hogy ingyen nyaralhassanak az ország különböző pontjain. Hét kemping, nyolc panzió (ebből kettő szálloda) fogadta a családokat, köztük olyanokat is, akik valamilyen fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek. A családokban az volt a közös, hogy önerőből semmiképpen nem tudtak volna nyaralni sehol, de hála Erdélyi Margit és párja Major Attila kezdeményezésének és áldozatos szervezőmunkájának sikerült felejthetetlenné, emlékezetessé és vidámmá varázsolni több száz család nyarát.

Hogyan lehetséges ez a mai világban? Ki gondolná, hogy van két olyan jólelkű ember, akik elsőként felajánlják, hogy Sümegcsehin, saját otthonukban vendégül látnak 10 rászoruló családot, egy-egy hétre? Először ők kérték meg facebook-ismerőseiket, hogy segítsenek találni olyan családokat, akiket vendégül láthatnak, teljes ellátással, programokkal kis faházukban. Áprilisban még ők sem gondolták, hogy napokon belül ennél sokkal többen jelentkeznek majd? Nem gondolták, hogy a 10 családból nyár végére 200-nál is több családnak teszik lehetővé a nyaralást… pedig így történt. A kezdeményezéshez országszerte többen csatlakoztak, egyre érkeztek a felajánlások, volt, aki tartós élelmiszert, játékot, édességet, péksüteményt ajánlott fel, volt aki fuvarozásban, szállításban segített, voltak, akik sátorhellyel, sátorral, fürdőbelépővel kívántak hozzájárulni a családok nyaralásához. Egy idős asszony több mint 500 kilométert utazott Baja mellől, hogy egy nagy táskányi saját készítésű szilvalekvárt vigyen a gyerekeknek palacsintába, süteménybe. És végül júniusban megérkeztek az első fecskék Sümegcsehire, később pedig a többiek Keszthelyre, Pécsre, Tiszafüredre, a Balaton partjára, a Mátrába, a fővárosba. Margitka - aki maga is négy gyermekes édesanya és nagymama - képes volt mindent kézben tartani, telefonálni, naphosszat a Facebookon feltett kérdésekre válaszolni, a fényképeket, élménybeszámolókat folyamatosan posztolni, nyilatkozni televízióban, rádióban, újságíróknak, folyamatosan szervezni, hogy minden rendben menjen. És hitének köszönhetően sikerült. A hála és a köszönöm szó nagyon kevés ahhoz, amit ők férjével tettek. És köszönet mindazoknak a vendéglátóknak, segítőknek, felajánlóknak, akik ezt lehetővé tették. Szeretet és hit nélkül ez nem ment volna.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: REHABPORTÁL