Bea és férje évekkel ezelőtt szakított a fővárosközeli életmóddal és egy vidéki tanyára költöztek. A kiskunsági Strázsa tanyán pedig a gazdálkodás és a vendégház üzemeltetése mellett rendkívül fontos üggyel is foglalkoznak. Értelmi sérült fiataloknak adnak valódi életet: élményket, közösséget, barátokat, célokat, jövőt, és ha minden jól megy, hamarosan stabil munkát és lakhatást is.
Utóbbi tervük még csak mostanában körvonalazódik, ugyanakkor hiánypótló, hiszen az értelmi fogyatékkal élők sorsa a gyerekkorból kilépve igen gyakran megoldatlan. Azok, akik az önálló életvitelre nem képesek, sokszor egy-egy intézmény falai között élik le egész életüket, nagyon kevés az átmeneti otthon, a támogatott lakhatás.
Ezek az úgynevezett átmeneti intézmények sok európai országban mindennaposnak számítanak és elérhetőek a fogyatékkal élők számára - olyan lakóközösségre kell gondolni, ahol szociális munkás vagy más szakember felügyelete mellett az értelmi fogyatékkal élők a lehető leginkább autonóm életvitelt folytathatják.
Örülünk, hogy Magyarországon is hallunk efféle kezdeményezésről, hiszen a támogatott lakhatás és a védett munkahely nem csupán az érintettek számára biztosít teljesebb, örömtelibb életet, hanem a társadalomnak is hasznosabb, tevékenyebb tagjaivá válhatnak ezáltal.
Némethné Horváth Beátával, a Strázsa tanya egyik tulajdonosával beszélgettünk táborokról, toleranciáról, normalitásról és csokoládébonbonokról.
Forrás: DÍVÁNY