Utoljára akkor beszélgettem Andival, amikor a második babáját várta. Már tapasztaltan, magabiztosan készült a szülésre, és abszolút optimistán állt a dolgok elébe, hiszen Emma Flóra kislánya teljesen ép és egészséges. De nem csak emiatt nem volt Andi lelkében a félelemnek semmi nyoma. Egyáltalán nem aggódott ugyanis amiatt, hogy születendő gyermeke ép testben érkezik-e vagy sem. Soha nem felejtem a szavait, amikor azt mondta:  „mi őt akartuk, őt várjuk, akkor is szeretni fogjuk, ha bagoly lesz.” Hát nem az lett. Leonárd Bercel, az Oláh-Koppány házaspár másodszülöttje júliusban gyönyörű, ép kisbabaként jött világra.

Az új családtag, a kis Bercók teljes ünnepi díszbe öltöztetve, fehér ingben, fekete nyakkendőben, mellényben egy kis öltözőhelyiségben várja, hogy anyukája teljesítse aznapi társadalmi szerepvállalását. Most, ebben a komoly szettben sokkal inkább Leonárd Bercel, mint Bercók. „Andinak a Bercel tetszett, nekem a Leonárd, így lett két neve. Én otthon Leónak is szólítom, de mások többnyire Bercóknak, úgyhogy valószínű, hogy Bercók marad majd – avat be Oláh Sándor, az édesapa. Irigylésre méltó türelemmel ringatja a vállán a székkel előre-hátra gurulva a sírdogáló babát. – Nyűgös már, aludnia kellene. Az előbb szoptatta meg az anyja, talán még nem is böfizett. Meg hát ez az első, hogy kimozdulnak, eddig legfeljebb csak orvoshoz mentünk. Most hirtelen sok az ember, idegen a környezet.”

Emma Flóra, a mesemondó nagytesó

Sanyi egyébként egyáltalán nem ideges, látszik, hogy van rutinja, nem esik kétségbe attól, hogy Bercók hangoskodik, dudorászik neki, s közben Emma Flórára, a négyéves nagylányra is figyel. Aki ügyesen elfoglalja magát: rajzolgat vagy a tabletjén játszik. „A fiam kicsit sírósabb, talán hasfájósabb is, mint Emma, neki sokkal könnyebb volt elterelni a figyelmét.

TOVÁBB A TELJES CIKKRE

FORRÁS: NLCAFE.HU