Látó embernek ez szinte felfoghatatlan, pedig van húszezer embertársunk az országban, akiknek minden nap ebben a sötétségben kell élniük, csupán egy fehér bottal a kezükben közlekedve. Egyetlen társuk és segítségük egy speciálisan kiképzett vakvezető kutya lehetne, amire nagyon sokan vágynak. Éppen ezért a közelgő fehér bot napja előtt kereste meg az MTI-Press kérdéseivel Mezősi Tamást, a miskolci székhelyű Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vezetőjét.

- Mióta és hányan foglalkoznak vakvezető kutyák kiképzésével?
- 2006-ban kezdtük munkánkat. Ettől az időponttól 2011 márciusáig tizennyolc vakvezető kutyát képeztünk ki és adtunk át gazdájuknak. Hat kiképzővel dolgozunk együtt, de jelenleg még nem tudjuk őket teljes munkaidőben foglalkoztatni. Emellett rendkívül fontos a húsznál több önkéntes segítő munkája.
- Milyen ismeretekkel, képességekkel kell rendelkeznie a kiképző személynek?
- A vakvezető kutyák munkája nagyon speciális. A kutya nem kényszerből dolgozik, de nem is jutalomért. Először persze dicsérettel és jutalommal tanítjuk meg neki a helyes technikákat, de aztán magától kell rájönnie, hogy ha nem kerüli ki például elég nagy ívben az oszlopot, akkor azzal bajt okoz a látássérülést imitáló, majd aztán tényleg lefedett szemmel gyakorló kiképzőjének, akit szeret. A kiképzőnek tehát a kutyákon kívül a látássérültek képességeit is jól kell ismernie, és egy kicsit színésznek is kell lennie. Az átadó tanfolyamon közreműködő személynek ezen túlmenően is értenie kell a látássérültek elemi rehabilitációjához. Gyógypedagógusok és diplomás rehabilitációs szakemberek végezhetik eredményesen ezt a munkát.
- Milyen fajták jöhetnek szóba? Hányat tudnak, illetve tudnának évente kiképezni?
- A labrador retriever világszerte és nálunk is a leggyakoribb vakvezető kutya. Emellett elég gyakran képzünk ki golden retrievereket is. A korábban gyakran használt német juhászkutyák kiképzése világszerte visszaszorult. Jelenlegi teljesítményünk évi tizenkét vakvezető kutya, de a kapacitásunk sokkal nagyobb is lehetne. Utalva a kedves mesefilmre azt szoktuk mondani, hogy Magyarországon százegy vakvezető kutya van, pedig évente kellene képezni ennyit. A valós szám egyébként száz és százharminc között lehet, de a kiöregedőben lévő, már alig-alig dolgozó kutyákról nincs hivatalos adat. Alapítványunk ennek a százegy kutyának akár a harmadát is kiképezhetné és eljuttathatná a rászorulókhoz évente, ha találnánk rá elég forrást.
- Milyen kortól érdemes a kiképzésüket elkezdeni?
- Optimális esetben már kölyökkorban megkezdődik a vakvezetőnek szánt kutyák előnevelése, amelyet rendszerint lelkes, odaadó önkéntesek végeznek. Ennek szinte minden részletéről a http://kutyakuldetessel.blog.hu blogbejegyzéseken lehet olvasni. Visszatérve a kérdésre, alapvetően a vakvezető kutyák speciális képzése - az állatok érettségétől függően - egy-másfél éves korban kezdődik és hat-kilenc hónapig tart.
- Mik a velük szemben támasztott fő kritériumok?
- Csak a szűrővizsgálatokon átesett, kifogástalanul egészséges és jól szocializált, gyermekekkel, felnőttekkel, állatokkal egyaránt barátságos, fajtatiszta és szép megjelenésű kutyák kerülhetnek be a programba. A sikeres képzések aránya még így is csak mintegy ötven százalékos. A képzésből néhány hét után kieső, de egyébként jól nevelt kutyáink elhelyezéséről nem nehéz gondoskodnunk, sorban állnak értük az állatbarátok.
- A kutyákkal, főleg az ön által említett fajtákkal rengeteget kell foglakozni, amibe sokan nem is gondolnak bele. Egyszerűen megunják őket, és legszívesebben megszabadulnának tőlük. Van erre példa önöknél?
- Valóban kerülnek hozzánk olyan növendékek is, amelyeket eredetileg a család hobbikutyának szánt, ám később rá kellett jönniük, hogy a labrador és golden retrieverek igazi munkakutyák. Ha nem lehetnek emberi társaságban, akkor találnak maguknak más programot, például szétdúlják a kertet. Amikor pedig már az utolsó tuja is kidőlt, akkor a gazda felhív minket, hogy nem tudnak eleget foglalkozni a kutyával...

Tovább a teljes cikkre

Forrás: INFOAJKA.HU