Az egy-egy ételféleségre bármilyen módon érzékenyek száma egyre növekszik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy kevés természetes alapanyagot fogyasztunk, és azokban is kevesebb a tápanyag, mint egykor. Helyette viszont sok mesterséges ízesítő, adalékanyag, készétel kerül a szervezetünkbe. A helyzeten ront a mozgáshiány, a sok ülés a képernyők előtt és az ezekből adódó elhízás. „Sajnos ez már örökíthető jellegű, merthogy a saját élet során szerzett allergiás állapot beépül az örökítőanyagba” – mondja dr. Polgár Marianne, a Budai Allergiaközpontgyermekorvos-gasztroenterológusa. Ha családunkban bárki allergiás, bizony nekünk is nagyobb erre az esélyünk – úgy nagyjából 40-60%, amennyiben szüleink vagy testvérünk az érintett.

Dr. Sherlock

Ha azt akarjuk kideríteni, hogy egyáltalán az allergia-e a tüneteink okozója, nyomozóvá kell válnunk. Figyelnünk kell (és akár feljegyezni) a legapróbb összetevőkig, hogy mikor mi kerül be a szervezetünkbe. Kísérleteznünk kell: melyik falattal jelennek meg a tünetek – általában közvetlenül az adott étel fogyasztása után. A dolog veszélyesebb is lehet, mint elsőre gondolnánk, hiszen az allergiák súlyos folyománya az anafilaxiás sokk, amiben összeomolhat a keringés vagy akár megfulladhat a beteg (ennek a hátterében leggyakrabban tej- tojás- vagy mogyoróallergia áll).

Az önmegfigyelésen túl választhatunk persze egyszerűbb utat is az okok feltárására, hiszen ma már bőrpróba (prick teszt), vagy vérből végzett laborvizsgálat is képes megmondani, mi a problémánk (az allergén jelenlétében megnövekedett immonglobulin (IgE) molekulák szintjét méri). A nemzetközileg elismert módszer előnye, hogy el lehet vele különíteni a fokozott rizikójú „high risk” és az enyhébb tüneteket okozó „low risk” allergiát. Attól függően, hogy valakit melyik csoportba sorolnak kell szigorú vagy kevésbé szigorú diétát tartania.

Ha nagyon sötétben tapogatóznak a szakorvosok, általában megkérik a beteget, hogy hagyjon el az étrendjéből hatféle dolgot:

• tej

• tojás

• szója

• búza

• olajos magvak (főleg mogyoró)

• hal

majd fokozatosan, egyesével hozza vissza. A tünetek megmutatják, hogy melyik alapanyagot kezeli ellenségként a szervezete.

És hogy első körben miért ez a hat? Mert ezek a leggyakoribb mumusok, főként gyerekkorban. Erre szokták mondani: „majd kinövi”. És nem is alaptalanul: öt-hat éves korban sokszor elmúlik az allergénhatás. Ám a magvakra és a halakra való érzékenység általában elkíséri az illetőt egész életén át. „Ugyanakkor az, ha gyerekként nem voltunk érzékenyek valamire, nem jelenti azt, hogy felnőttként sem leszünk” – magyarázza dr. Polgár Marianne. „Ételallergia ugyanis később is kialakulhat – akár egy vírusfertőzés vagy hasmenés nyomán.”

Ha csak a gyomrod nem bírja – ételintolerancia

Fontos tudni, hogy az ételallergia és az ételintolerancia két külön betegség, noha a tünetek hasonlóak – figyelmeztet szakértőnk. Allergia esetén az immunrendszerrel van gond, ami miatt hasfájást, hasmenést, hányást, szénanáthát, asztmaszerű tüneteket, allergiás bőrbetegségeket, mint az ekcéma, csalánkiütést tapasztalhatunk, és a tünetek rövid idővel az étel elfogyasztása után jelentkeznek. Ételintoleranciánál azonban a tünetek – hasfájás, hasmenés, vagy székrekedés, haspuffadás, bőrkiütés, viszketés, fejfájás, levertség, magas vérnyomás vagy krónikus fáradtság – nem közvetlenül étkezés után jelentkezik. Gyakran több órával az étkezés után, akár napokkal később jelentkeznek a panaszok. Ennek hátterében bélműködési zavarok állhatnak: nem megfelelő emésztés, gyenge, vagy fokozott bélmozgás (perisztaltika) vagy a bélfal fokozott áteresztőképessége. A fokozott áteresztőképességű bélfalon a nem tökéletesen lebontott táplálék fehérék eljutnak a keringésbe, és a különböző szervekbe, ez magyarázza a tüneteket. Az idegrendszer és a bél beidegzése közötti kapcsolat is magyarázza a nem kifejezetten bélműködéssel kapcsolatos tüneteket. A táplálékintoleranciát is lehet labormódszerekkel vizsgálni, ilyenkor a táplálék-specifikus immunglobulin jelenlétét és szintjét határozzák meg, de „jelenleg a legelfogadottabb eljárás a szóban forgó táplálék elhagyása – amitől a tünetek megszűnését várjuk – és a tünetmentes állapotban az ismételt fogyasztása az élelmiszernek” – mondja a doktornő. „Amennyiben a tünetek újra megjelennek, a tünetet okozó táplálékot hosszabb időre érdemes elhagyni.” Minden diéta gondot, nagyobb költséget és bizonyos mérvű életminőség-romlást jelent a mindennapi életben, ezért mielőtt elkezdünk egy diétás étrendet, érdemes orvossal konzultálni. Abban az esetben, ha bebizonyosodott, hogy diétáznunk kell különösen, ha többféle ételt is el kell hagyni, ne mulasszuk el a dietetikus tanácsát kikérni, a hiányállapotok kialakulásának megelőzése érdekében.

Vigasz az intoleranciában szenvedők számára, hogy az állapot az esetek nagy részében nem végleges állapot.

TOVÁBB AZ EREDETI CIKKRE

TOVÁBB A FORRÁSRA