„Hét számot úsztam le öt óra alatt” – a szervátültetettek Európa-bajnokságán jártunkHír | 2018.06.26.
Sokan azt hiszik, hogy a szervátültetett emberekre a műtét után kímélő életmód vár. Csakhogy az ajándékba kapott szerv is akkor működik jól igazán, ha munkára fogják. A Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságának versenyzői igazán komolyan veszik ezt, meg is van az eredménye.
Idén tizedik alkalommal rendezték meg az európai szervátültetett és művesekezelt társadalom legrangosabb eseményét, a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságát Olaszországban, Cagliariban. A magyar versenyzők most is parádésan szerepeltek: a nemzetek összesített pontversenyében a második helyen végeztek.
Akik halmozzák az érmeket
Minden sportolót jellemez a kitartás. A korai edzések, a tanulás utáni fizikai terhelés, a folyamatos megmérettetés. Nehéz megítélni egy klimatizált szobából, a gép mögött ülve, milyen akaraterő mozgatja azokat az embereket, akik a sportnak úgy hódolnak, hogy nem is olyan régen még súlyos műtéten estek át. Valamelyik létfontosságú szervük nem dolgozott, megállt, beteg lett, ezért ki kellett cserélni. Sokan azt hiszik, hogy a szervátültetett emberekre a műtét után kímélő életmód vár. Pedig az ajándékba kapott szerv is akkor működik jól igazán, ha munkára fogják. A vese, a máj, a tüdő – mind akarja tudni, hogy a test befogadta, számít rá. A fokozatos terhelés után pedig akár versenyszerűen is működhet.
2001-ben budapesti székhellyel megalakult a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európai Sportszövetsége, amelynek épp az a célja, hogy a művesekezelt sportolók is részt vehessenek nemzetközi versenyen. A csatlakozás olyannyira sikeres volt, hogy 2002-ben már Balatonaligán rendezték meg a II. Európa-bajnokságot. Nem titok, hogy a magyar csapat a kezdetek óta részt vesz a viadalon szervátültetett és művesekezelt sportolókkal egyaránt, és a legcsillogóbb érmeket gyűjti be évről évre.
„Hét számot úsztam le öt óra alatt”
Minden eredmény számít, de van, aki az érmek számát halmozni tudja. Molnár-Farkas Márk 18 éves, veleszületett betegsége miatt 2006 óta veseátültetett és 2013 óta májtranszplantált is. Betegsége ellenére kiskora óta mindig sportolt. Nála nem kérdés, hogy a foci a kedvenc sportja, de most az Eb miatt még a világbajnokságot is kihagyja, ha kell. A sikeres májtranszplantáció után az úszókhoz csatlakozott. Nagyon hamar lettek eredményei, két éve sikerrel vett részt a finnországi Európa-bajnokságon, idén pedig Olaszországban ugrott el a rajtkőről. Kemény csatákat vívott a vízben korosztálya rendkívül erős ellenfeleivel, de az eredmény magáért beszél: egy ezüst- és két bronzérem lóghat a nyakában, aztán pedig a szobájában.
„A foci mellett az úszás az igazi sport a szememben – mondja Márk. – Hároméves korom óta úszom, és ezzel akkor sem hagytam fel, amikor megműtöttek. Igaz, nehéz volt visszaszokni, de tudom, hogy a sport mennyire fontos a szervezetemnek. Itt a korosztályok úgy alakulnak, hogy az elsőbe 17 éves koromig fértem be, idén ugrottam, és mivel itt a 29 év a felső korhatár, épp a 29 éves ellenfelem vitte el az aranyérmet az orrom elől. Jövőre ő a harmadik kategóriába lép, így nagyobb esélyem lesz a dobogó felső fokára állni” – mondja bizakodva Márk.
„Most a hatos pályán úsztam, mellettem volt az eredményjelző, ezt láttam meg rögtön, amikor elértem a végcélt.
A mellúszás a kedvencem, indultam volna 100 méteren is, de sípszó előtt estem a vízbe, ezért kizártak. Mégsem másztam ki, mentem a többiekkel, mert látni akartam, milyen időt úszok. Harcoltam, saját magam miatt, hisz ez volt a fő számom.
Aznap hét számot úsztam le öt óra alatt – vegyes váltóban (2 fiú-2 lány indul itt) és gyors váltóban bronzérmet hoztunk el. Amikor a pillangó jött, már nagyon fáradt voltam, talán ez az oka, hogy nem fértem fel a dobogóra” – elemzi a helyzetet a fiatal sportoló, aki azt sem titkolja, mi a kabalája.
„Amikor az új vesémet megkaptam, akkor kaptam egy Stichet, a kék csillagkutyát. Őt mindenhová viszem magammal. Az érmeimet otthon a falamon gyűjtöm, most hármat viszek majd haza. Én már a versenyzéssel végeztem, most amíg haza nem megyünk, pihenhetek. Élvezem, hogy itt lehetek Olaszországban. Ma épp az a különleges élményem volt bevásárlás közben, hogy közel merészkedtem a halas standhoz. Aki ismer, tudja, hogy a halat nem szeretem, még a szaga is elborzaszt. Megláttam azonban egy különös fejformájú halat, és közelebb léptem. Egy kardhal volt, ami elképesztő módon épp a finom illatával fogott meg. Szívesen megkóstoltam volna.”
