Még többen és többet ingázunk a jövőben?Hír | 2017.09.03.
Magyarországon ugyan nem olyan nagyok a távolságok, mint sok más európai országban vagy éppen az Egyesült Államokban, ugyanakkor itthon is egyre többet hallani olyanokról, akik rendszeresen ingáznak, akár nagyobb távolságokat, hosszabb ideig a munkájuk kedvéért. Például vidékről a fővárosba járnak dolgozni, arról már ne is beszéljünk, hogy néha a külső kerületekből vagy Budapest vonzáskörzetéből is annyi idő beérni, mondjuk a belvárosba, mintha legalább 100 kilométert utazna az ember.
A jövőben növekedni fog az olyan ingázók száma, akik több, mint két órát utaznak a munkahelyükre, írja a New York Times. Őket nevezik extrém ingázóknak, és a tendencia nem biztos, hogy annyira negatív, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyanis az okok között szerepel, hogy egyre több lehetőség adódik az otthonról végzett munkára, így nem minden nap kell a munkavállalónak személyesen megjelennie a munkahelyén, így az is elképzelhető, hogy jóval messzebbről megy be, amikor szükséges.
A nem annyira rózsaszín része a történetnek, hogy többek közt az Egyesült Államok nagyvárosaiban egyre jellemzőbb tendencia, hogy nagyon nehéz megfizethető lakást vagy házat találni, így nagyon sokan kijjebb kényszerülnek a nagyvárosok vonzáskörzeteibe, sőt azokon túl is, másik városokba, akár másik államba. A „vonzáskörzet” pedig egyre nagyobb területet fed le. Hasonló a helyzet például Angilában is, ahol Londonban például megfizethető lakhatást találni nagyon nehéz, így egyre többen ingáznak a 10 milliós nagyváros környékéről. Egy korábbi Randstad felmérés szerint Nagy-Britanniában 10-ből egy ember utazik három óránál is többet a munkahelyére.
Corey Ferrel, New York belvárosában Manhattanben dolgozik, és a szomszédos Connecticut államból jár be dolgozni, ami három és fél órába telik, biciklivel, két vonattal és gyalog. Míg Scott Ubert, szakács, a 180 mérföldre lévő pennsylavniai Betlehemből jár be szintén New York belvárosába dolgozni, mintegy két és fél óra alatt. A férfi már a buszon is dolgozik, elolvassa az emailjeit, megtervezi a menüt. Nagyjából 10-12 órát dolgozik naponta, éjfél körül ér haza. Felesége általában megvárja ébren, de a kisfia már 9 körül lefekszik, így hétköznap nem igazán látja. Mégis úgy érzi megéri az ingázás azért, amit cserébe kapnak. Nyugodt, szép környéken laknak, egy 310 négyzetméteres házban.
Az emberek egyre távolabb és távolabb hajlandóak (kényszerülnek) költözni az igényeiknek megfelelő lakhatás érdekében, ahol jobb a környezet a gyerekek felnevelésére, könnyebb jó iskolákat találni. Így azonban a városban kenyérkereső családtag keveset látja hétköznap a gyerekeit, a családi élet a hétvégékre korlátozódik.
Így a technológia, amely megengedi, hogy sok dolgozó - legalábbis a szellemi munkaterületeken - a hóna alá csapja az irodáját egy laptop és egy telefon képében egyre több esetben, a munkáltatók hozzáállásának változása mellett, megengedi a rugalmasabb munkavégzést térben és időben, ugyanakkor kvázi munkahelyekké változtatják az vonatot vagy a távolsági buszt ingázás közben.
De bármilyen kényelmes is a vonat vagy a busz, (ha az egyáltalán), a kutatások szerint a hosszú ingázások, pláne évekig, komoly megterhelést jelentenek a szervezetnek: szélsőséges stresszt, krónikus fáradtságot okozhat, illetve akár szívbetegség kialakulásához is vezethet. Az Egyesült Királyság Statisztikai Hivatalának 2014-es kutatása szintén az ingázás káros hatását igazolta. A brit kutatók rámutattak, azokra van legrosszabb hatással az ingázás, akik napi egy illetve másfél órát utaznak az otthonuk és a munkahelyük között. Azonban a kutatás szerint a három óránál hosszabb utaknál már eltűnik a negatív hatás, valószínűleg mert az ilyen hosszú utak már lehetővé teszik, hogy értelmes munkát végezzünk út közben.
Magyarországon a KSH a 2011-es népszámlálási statisztikák alapján készített elemzést az ingázásról. Ezen adatok szerint 1 millió 340 ezer fő ingázott naponta az otthona és a munkahelye között. Minden 6. ingázó Budapestre járt dolgozni, az utazó dolgozók negyedét a többi megyei jogú város szívja fel. Budapest vonzereje abból is látszik, hogy az átlagos ingázás távolsága 31 km, de vannak olyanok is, akik akár 80 km-t is utaznak a fővárosi munkahelyükre.
A dolgozók 5,5%-a töltött több mint másfél órát a közlekedéssel az otthona és a munkahelye között. A többség azonban (71%) fél óránál kevesebbet utazik. Az ingázók 22, 8 százaléka volt a szellemi foglalkoztatott, aki részint elfordul, hogy a lakhelyüktől távolabb találják meg a számukra megfelelő munkát, másrészt sok család költözött ki itthon is a városból az agglomerációkba.
A munkaerőhiány pedig tovább erősíti az ingázási tendenciákat. Hiszen egyre több cég áldoz akár saját buszjáratokkal vagy egyéb szállítási megoldásokkal arra, hogy eljuttassa a munkaerőt akár távolabbi helyekről is a telephelyére. Ellenhatásként ellenben ott a lakhatási támogatás, a munkás ”hotelek”, vagy a kvázi szolgálati lakások biztosítása, építése, amelyek inkább tartós mobilitásra motiválják a munkavállalókat, hogy költözzenek a munkahely érdekében. Hiszen 2018-tól már akár a minimálbér 60%-áig adhat a munkáltató adómentesen lakhatási támogatást a dolgozójának a munkaviszony első 24 hónapjában. A következő két évben ez az arány a minimálbér 40%-a lehet, majd az ötödik évben 20%.
