Urbán Cintia írása

Azt mondják, a jó pékáru és a sikeres kézműves pékség titka a pék keze – hiszen a tésztát érezni kell. A Látássérültek Szakiskolájában működő pék tanműhelyben ez sokszorosan igaz: a tavaly szeptemberben indult, Magyarországon – de Európában is – úttörő képzésen látássérült fiatalok tanulják a szakmát. A cél, hogy a kétéves kurzus elvégzése után pékségekben helyezkedhessenek el, és a látogatásunk után nekünk nincs kétségünk afelől, hogy ez így lesz. Bemutatjuk a helyet, ahol tehetséges fiatalok irigylésre méltó módon készítik a legkülönfélébb pékárukat.

Budapest XIV. kerületében, a Hermina úton, egy gyönyörű szecessziós épületben működik a Vakok Iskolája. A környéken éppen ezért gyakran látni fehér bottal közlekedőket, ami jelzi számunkra, hogy  valaki gyengén látó, alig látó vagy vak. Az épületen belül viszont más a helyzet. Itt nincsenek botok, nincsenek egyértelmű utalások arra, ki milyen fokú látássérült, helyette, mint egy izolált szigeten, a 14-26 éves tanulók a legtermészetesebb módon járnak-kelnek, kosarat fonnak, kerámiát készítenek, meseszép kárpitokat szőnek vagy épp isteni pékárut sütnek – legalábbis a Látássérültek Szakiskolájában.

Mindezt talán el sem hittük volna, ha nem a saját bőrünkön tapasztaljuk, de nemrégiben ellátogattunk az intézménybe, ahol körülbelül 300 fő fordul meg naponta: óvoda, iskola, szakiskola, kollégium és lakóotthon is működik a falak között. Mi most kifejezetten a szakiskolába készültük; bepillantottunk néhány műhelybe, és beszélgettünk oktatókkal és diákokkal. A legmeglepőbb az volt az élményben, hogy nem volt meglepő. Teljesen átlagos oktatás folyik, jó hangulatban, olyan fiatalokkal, akik viccelődnek, sportolnak, hallgatják az intő tanácsokat, ügyesen munkálkodnak és izgulnak a vizsgáik miatt.

Tovább a teljes cikkre