Amikor megkérdezik, „mit csinálsz?”, legtöbbünk egyszavas választ ad, vagy megpróbálja elmagyarázni munkaköri kötelességeit. De vajon egy munkaköri leírással tényleg meghatározható, mire vagyunk képesek? Akár tisztában vagyunk vele, akár nem, sokan gondoljuk úgy, hogy csupán egyvalami mellett kötelezhetjük el magunkat az életben, csak egy dologgal foglalkozhatunk a munkánkban, és nem igazán térhetünk el ettől túlságosan, különben szabotáljuk a szakmai sikereinket. Tudat alatt vagy akár tudatosan is úgy gondoljuk, hogy csak így válhatunk valaminek a mestereivé. „Aki sokba fog, keveset végez”, a „kevesebb több” – tartja a mondás is.

Pedig ez nincs így. A karrierünk folyamatosan változhat és fejlődhet, új ajtók nyílhatnak meg előttünk, ha hagyjuk. Annak érdekében, hogy boldoguljunk az életben, egynél több képességnek a mestereivé kell válnunk. A reneszánszban például a tudós emberek különféle tudományágakban is jártasak voltak egyszerre, és azok váltak mesterekké, akik a legjobban tudták egyesíteni ezeket. Próbáljuk ki, mi történik, ha az egyszavas, kategorikus válasz helyett inkább összefoglaljuk tevékenységünk lényegét, például azt, hogy új dolgokat hozunk létre. Ebbe több minden is beleférhet, és nem szorítjuk magunkat szűkös kategóriába, mentálisan is lehetőséget teremtünk azoknak az új irányoknak a kipróbálásra, ahol ez a lényeg megvalósulhat.

A boldogulásunk érdekében tehát több mesterséget is el kell sajátítanunk. Vajon ha HR-esek volnánk, olyan szövegírót alkalmaznánk, aki csupán a prózában kiemelkedő, vagy inkább olyasvalakit, aki a jó íráskészsége mellett a marketinghez is ért? Vajon szívesen dolgoznánk egy olyan főnökkel, aki csak azt tudja, hogyan bánjon a beosztottaival tisztelettel, és egyébként semmilyen más vezetői készségnek nincs birtokában? Amikor többféle területen tudunk dolgozni, akkor sokkal érdekesebbnek találjuk a munkánkat is, és tudásunk sem évül el túl gyorsan.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kreatív szakemberek ne küzdenének a figyelem hiányával. Néha nehéz teljesen elkötelezni magunkat valami mellett, és teljes odaadással fókuszálni egy munkára, de ez a fajta szétszórtság nem feltétlenül rossz dolog. Az elkalandozó figyelem akár még hasznos is lehet, feltéve, ha tudjuk, hogyan fordíthatjuk a javunkra.

1985-ben Michael Jackson 47,5 millió dollárt fizetett egy zenei katalógusért, amely a Beatles 250 dalát tartalmazza. Abban az időben az iparág képviselői úgy gondolták, hogy ez a vétel őrültség, de Jackson tudta, hogy a Beatles-katalógus felbecsülhetetlen értékű. A vételt követő évtizedben a számok értéke 1000%-os növekedést ért el, vagyis több mint 1,5 milliárd dollárt kóstáltak. Ez a felvásárlás lett tehát az egyik legnagyobb üzlet a könnyűzene történetében, ám a vételt mégsem egy producer vagy egy zenei igazgató kezdeményezte. Ha Jackson csupán a zenék írására és előadására összpontosított volna, akkor soha nem tudott volna egy ilyen nagyszerű üzletet nyélbe ütni.

Darya Zabelina, a Northwestern Egyetem kutatója azt mondja, hogy sokkal jobb és kreatívabb eredményeket tudunk elérni, ha több egymásnak ellentmondó ötletünk is van egyszerre. „Azoknak az emberek, akik ezzel a képességgel rendelkeznek, olyan dolgokat vesznek észre, amelyeket mások nem, és könnyen meglátják a dolgok közötti összefüggéseket – véli a kutató. – Ezek pedig kreatív ötleteket, gondolatokat szülhetnek.”

Valószínűleg ez a gondolkodási képesség tette lehetővé Michael Jackson számára is, hogy észrevegye azt, amit más nem lát – nem beszélve azokról a feltalálókról, akik egészen új felfedezéseket tettek. Ne féljünk tehát figyelmünk elkalandozásától, és nyugodtan ássuk bele magunkat bármibe, ami érdekel minket. Minél több lehetőséget látunk meg, annál kreatívabb gondolkodókká válunk.

TOVÁBB AZ EREDETI CIKKRE

TOVÁBB A FORRÁSRA