Még az útvonaltervezőn is kiikszelik a metrótHír | 2017.11.07.
Közel negyven ember ült és beszélgetett egy körben péntek este a Dózsa György úti metróaluljáróban. Közülük legalább tizenötnek nem kellett leülnie, mert már amúgy is ült: kerekesszékben éli az életét. A téma a metró közelgő felújítása volt, a munkát már el is kezdték, várhatóan három évig fog tartani, és közel 180 milliárd forintot költenek rá.
Hiába azonban az irdatlan pénzből megvalósuló felújítás, az már nem fért bele a fővárosnak, hogy a metró összes állomását akadálymentesítsék, így a 20-ból csak 11-ben lesz lift.
Az akadálymentesítés régi rákfenéje a magyar metróhálózatnak: a kisföldalatti teljes egészében kimaradt eddig az akadálymentesítésből, a 2-es vonalon három megálló (Örs vezér tere, Pillangó utca, Stadionok) akadálymentes, a 3-as vonalon kettő (KöKi, Árpád híd). Egyedül a 4-es metróban van minden állomáson lift a kerekesszékes utasoknak, de ez egy három éve átadott, zsírúj metróvonal esetében alap.
Ám amíg a 4-es metróvonalat naponta csupán 150 ezer utas használja, a 3-as metrót több mint félmillió. Ezzel pedig vissza is érkeztünk a Dózsa György úti aluljáróban rendezett beszélgetéshez, amelynek célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az akadálymentesítés szükségességére. Az a metrómegálló a tervek szerint például nem fog liftet kapni.
„2017-et írunk, az Európai Unió tagja vagyunk, a fogyatékosok jogait törvények garantálják” - mondta Hrusko Erika, a rendezvény egyik szervezője. A mozgássérült nő óbudai, rendszeresen használja az alacsonypadlós 1-es villamost, hiába tud azonban eljutni a metrómegállóig, ott vége a történetnek: földfelszíni közlekedés a Váci úton nincs, a metrót pedig jelenleg nem tudja használni, hisz nincs hová mennie vele. Így, ha például Újpestre menne, jobb híján buszra száll, ami viszont kerülő.
„A mozgólépcső nem megoldás, veszélyes is, főleg az elektromos székkel közlekedők számára. Nem szeretnék segítséggel közlekedni, és az emberek jószándékára hagyatkozni” - mondta. „Létezünk, és közlekedni szeretnénk” - mondta erre egy társa.
„Teljesen mindegy, hányan vagyunk, mindenki számít”
Az aluljáróban több mint egy tucat mozgássérült nő és férfi gyűlt össze, és akit csak megkérdeztem, mindannyian az mondták, nem tudják mire vélni, hogy a főváros nem költ a mozgássérültek számára nélkülözhetetlen liftek megépítésére. Már csak azért sem, mert szerintük ezeket a lifteket bőven nem csak mozgássérültek használnák, hanem idősek, babakocsisok és más fogyatékkal élők is.
Felmerült például a beszélgetés során, hogy a lifttel már rendelkező állomásokon sem könnyű kerekesszékkel lejutni a metróhoz, egyszerűen azért, mert a felvonó tele szokott lenni nem mozgássérültekkel is. „Mi sem bizonyítja jobban, hogy akadálymentesítés nélkül is van rá igény, azaz megérné kicsit többet költeni rá” - mondta erre egy egyébként nem mozgássérült nő.
Tarlós István főpolgármester kijelentésére, miszerint a mozgássérült utasok száma ezrelékben sem kifejezhető, csak tovább csóválták a fejüket. „Undorító Tarlósnak az a mondata, teljesen mindegy, hányan vagyunk, mindenki számít” - mondta egy kerekesszékes férfi.
„Ugyan honnan tudhatná?” - fakadt ki a 26 éves Judit, aki szintén kerekesszékben éli az életét. „Hiszen eleve le sem jön senki, én is elkerülöm” - mondta. Az elektromos kerekesszékével ugyanis esélytelen, hogy lejusson a metróhoz, így marad neki az útvonaltervező, ahol mindig kiikszeli, amikor az felajánlja neki a metrót. Ez idegesíti, mert látja azt is, mennyit spórolna vele. „Már beletörődtem” - mondta.
A beszélgetés ugyanakkor éppen azért szerveződött, mert többen is úgy gondolták, hogy ha felhívják magukra a figyelmet, akkor még bele tudnak szólni az induló projektbe.
Csordás Anett, a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület elnöke azt mondta, ez a felújítás 30-40 évre meg fogja határozni a fővárosi közlekedést, ezért fontos számára, hogy akadálymentes legyen. „A gyerekeink is ezt fogják használni” - mondta.
Csordásnak is van egy 12 éves, négyvégtag-bénult fia, Erik. Hiába laknak a 4-es, 6-os villamos mellett, és járnak sokat a 4-es metróval, így is gyakran előfordul, hogy egyszerűen megszívják a budapesti tömegközlekedésben. A Dózsa György úti metrómegálló felé tartva például három trolit is várniuk kellett, mire jött egy alacsonypadlós, pedig a menetrend szerint szinte csak azoknak kéne járniuk. Csordás Anett szerint nyáron előfordult, hogy 40 percet álltak a buszmegállóban az akadálymentesített járatra várva.
„Evidenciának kéne lennie, hogy minden akadálymentes, hiszen nem szabad különbséget tenni az utasok között” - mondta, majd hozzátette, hogy a 3-as metró egy nagyon fontos vonal, Budapesten szinte csak az, és a 2-es számít igazán a metrók közül. Emiatt ők a végsőkig lobbizni akarnak az akadálymentesítéséért, és ha nem sikerül, akkor meg támogatói felajánlásokból építtetnék meg a lifteket. „Szégyen lenne, ha ezt az utasoknak a saját pénzükből kellene megvalósítaniuk” - mondta.
Vakvezető kutya? Azt ölben kell vinni
Az akadálymentesített metrót nem csak a mozgássérültek látnák szívesen. József egészséges, mégis örülne neki. Ő rendszeresen a kerekesszékes feleségével közlekedik, és ugyan kifejleszett egy technikát, amivel le tudja vinni, és fel is tudja hozni a mozgólépcsővel, azért elég megterhelő a dolog.
„Felér egy kondibérlettel a metróhasználat” - mondta.
Péter ugyanakkor nem mozgássérült, hanem vak. Számára és a sorstársai számára a vakvezető kutya miatt lenne jó, ha megépítenék a lifteket az állomásokon. Húsz éve még tilos volt az üzemben lévő mozgólépcsőre kutyával rámenni, de hiába engedélyezték már ezt azóta, a kutya így sem a mozgólépcsőre való.
„Az akadályok felismerésére képezték ki, nem arra, hogy a lépcsőn balettozzon” - mondta Péter. Ilyenkor ugyanis beakad a lába, letörik a körme. Szerinte ezért a látássérültek jobb híján az ölükben viszik fel a kutyáikat a mozgólépcsőn. Pedig egy kutya több tíz kilogramm is lehet. „Ha én fogom a kutyát, akkor hogyan kapaszkodok a műanyagkorlátba?” - kérdezte.
