Képei közt megtaláljuk például a Parlamentet, a Notre Dame-ot, a New York-i egykori kereskedelmi központot vagy a Titanicot. Orsós György fanatikus elszántsággal és precizitással dolgozik rajzain. Több egyéni kiállítása volt, de csoportos külföldi tárlatokon is bemutatkozott. Saját lakást szeretne, ezért jövőre képeit kívánja eladni, árvereztetni.

Ilyen munkákat csak óriási szeretettel lehet készíteni. Ebből Gyuriban pedig van bőven, annak ellenére, hogy sorsa nem a legfényesebben indult. Állami gondozottként nevelőszülőkhöz került, ahol sok fizikai munkát kellett végeznie. Rajzolni már az általános iskolában szeretett, de nevelőapja azt mondta:”ebből nem lehet megélni”. Ez a kijelentés kudarcként érintette. Pár évig nem is rajzolt, csak olyan hasznos munkát végzett, amelynek nevelőapja értelmét látta.

Ez éppen a serdülőkorszakát érintette. A művészet iránti érzékenység azonban a vérében volt és, ha rajzolni ez időtájt nem is, de zenét hallgatni annál jobban szeretett. Ő ekkor már a Fiatalok Foglalkoztató Intézete, ma Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézményének lakója volt.

Gyurok Ernő a jelenlegi igazgató, később jött ide, mint Gyuri. Ennek már 20 éve.

- Ebben az időben nagy átalakítások voltak, és Gyuri részt vett a háziipari munkában, a szociális foglalkoztatásokon – meséli Ernő. – Renitens magatartásával kitűnt társai közül, amiért külön kellett ültetni. Már akkor kilógott a sorból. Közben zenét hallgatott, de nem akármilyent. Emerson Lake & Palmertől Bartók feldolgozást. Ekkor figyeltem fel rá jobban. Közben megtudtam, hogy Gyuri korábban rajzolt, de mára már nem teszi ezt. Sarokba dobta Istenáldotta tehetségét. A zene viszont jó mézesmadzagnak tűnt. Kapott tőlem egy Deep Purple albumot, melyet rongyosra hallgatott. Így alakult ki a bizalom, mellyel sikerült a fiút visszavezetnem a rajzolás világába – mondja Gyurok Ernő.

Tovább a teljes cikkhez

Forrás: PÉCSMA