„A jövőben nem biztos, hogy orvos altat a műtőben” – kitálal az aneszteziológusHír | 2017.12.05.

11 évet tanult, hogy aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos lehessen, most pedig képzést indítanak egészségügyi főiskolát végzetteknek, gyógytornászoknak, dietetikusoknak, hogy másfél év alatt pont olyan jogosítványokat kaphassanak, mint egy aneszteziológus szakorvos. Név nélkül mesélt az aneszteziológus arról, hogy ez miért veszélyes, és milyen élete van annak, aki ezt a szakmát választja Magyarországon.

Honnan tudtad meg, hogy ilyen gyorstalpaló képzés lesz?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pusztán a Kórházszövetség felé jelentette be, hogy ilyen képzést terveznek, és azt hallottam, hogy vidéken már el is indult. Később egyre többen foglalkoztak vele a szakmában, mostanra a Magyar Aneszteziológiai  és Intenzív  Terápiás Társaság is foglalkozik vele. Már nagyon régen nem hozott ki semmi ennyire a sodromból, mint ez a hír, mert végtelenül igazságtalannak tartom. Én magam 11 évet tanultam, hogy anesztes szakorvos legyek, 6 év egyetem után 5 év szakképzés következett, amit szinte lehetetlenség tényleg 5 év alatt megcsinálni, mert annyira durva, hogy ha egy hétig beteg vagy, vagy szabadságra mész,  akkor annyival megnyúlik a képzési idő. Nincs ezzel baj, remek képzést kaptunk, de mindezt nem lehet belesűríteni 1,5 évbe, és nem is kell. Arról nem beszélve, hogy egy egészségügyi főiskola sem ér fel hat év orvosi egyetemmel, más célok, más út, más mentalitás. Azt gondolom, hogy ezt nem kell sokáig magyarázni, ezt mindenki megérti.

Mit gondolsz, miért van szükség erre?

Mert meg akarják oldani az orvoshiányt. Magyarországon egyetlen kórházban sincs elég aneszteziológus, ez tény. Azok, akik annyira bevállalósak is, mint amennyire profik, már rég elmentek, ugyanis Amerikában például egy altatóorvos keresi a legtöbb pénzt a szakágak közül. Csak utánuk jönnek a plasztikai sebészek… Ugye, mondanom sem kell, itthon nem így van. Nincs paraszolvencia, iszonyatosan nagy a nyomás, döbbenetes pörgés van, akinek van esze, menekül. Én imádom, nyilván bolond vagyok. Arról nem is beszélve, hogy az aneszteziológusok találkoznak a legtöbbet a halállal, a kollégák között világviszonylatban is a legnagyobb a kiégés (burnout) és az öngyilkosság aránya, nehéz kenyér. Rezidensként – és később szakorvosként is – kötelező bizonyos pontszámok fejében konferenciákon részt venni, de ezt persze nekem kellett kifizetni, kb. 150 ezret kerestem, a legolcsóbb konferencia is olyan 30-40 ezerbe került szállással, utazással. Plusz a nyakamban lógó fonendoszkóp a legdrágább műszer a világon: azért a fiatal éveimmel fizettem…

Sokan azt sem tudják, hogy egy aneszteziológus nemcsak altat.

Ez egy nagyon összetett szakág, aneszteziológus és intenzív terápiás orvos vagyok, ez így együtt a hivatásom. A gyakorlatban ez azt jelenti, kritikus állapotú betegeket tartunk életben, és mindig, mindenhez az intenzíveseket hívják egy kórházban, például az újraélesztésekhez is. Tehát a mi dolgunk nem pusztán annyi, hogy kivizsgáljuk, meg kifaggatjuk a beteget a műtét előtt, aztán elaltatjuk és csókolom. Például elég gyakran előfordul, hogy egész Budapesten nincs szabad intenzíves ágy, ezért igyekszünk a legjobban és a leggyorsabban is végezni a munkánkat. Az altatóorvos azért van, hogy a betegek életére vigyázzon –  a 26.órában, a 14.műtétnél is. És bármilyen hihetetlen – szereti ezt csinálni.

Mi lesz, mi lehet a következménye annak, ha nem orvosok végzik majd a munkátokat?

Amerikában ezt már bevezették, és ott nagyon megszaporodtak a műhibaperek. Ez az egyik következménye. Másrészt Norvégiában pedig működik az, hogy aneszteziológus asszisztens altatja azokat az embereket, akik az egészséges besorolás (nincs társbetegség, vagy maximum 1) alá tartoznak. Nagyon fontos, hogy a besorolás valós és jól ellenőrzött kategória, illetve az is fontos, hogy folyamatosan felügyeli az asszisztensek munkáját egy vérprofi, képzett aneszteziológus szakorvos, aki ott van, ha bármi történik, és azonnal átveszi a beteget. Ez az ASA besorolás, és itthon is alkalmazzuk! Szóval, vannak jó külföldi példák is, persze erről nem ártott volna előbb a szakmai szervezeteket is megkérdezni…

TOVÁBB AZ EREDETI CIKKRE

TOVÁBB A FORRÁSRA